Zsoltárok 4
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Hear me when I call, O God of my righteousness: you have enlarged me when I was in distress; have mercy on me, and hear my prayer.
2 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? (Szela)
O you sons of men, how long will you turn my glory into shame? how long will you love vanity, and seek after leasing? (Selah)
3 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
But know that the LORD has set apart him that is godly for himself: the LORD will hear when I call to him.
4 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (Szela)
Stand in awe, and sin not: commune with your own heart on your bed, and be still. (Selah)
5 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Offer the sacrifices of righteousness, and put your trust in the LORD.
6 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
There be many that say, Who will show us any good? LORD, lift you up the light of your countenance on us.
7 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
You have put gladness in my heart, more than in the time that their corn and their wine increased.
8 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
I will both lay me down in peace, and sleep: for you, LORD, only make me dwell in safety.
