Zsoltárok 38
1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
A Psalm of David, to bring to remembrance. O Jehovah, rebuke me not in thy wrath; Neither chasten me in thy hot displeasure.
2 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
For thine arrows stick fast in me, And thy hand presseth me sore.
3 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
There is no soundness in my flesh because of thine indignation; Neither is there any health in my bones because of my sin.
4 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
For mine iniquities are gone over my head: As a heavy burden they are too heavy for me.
5 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
My wounds are loathsome and corrupt, Because of my foolishness.
6 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
I am pained and bowed down greatly; I go mourning all the day long.
7 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
For my loins are filled with burning; And there is no soundness in my flesh.
8 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
I am faint and sore bruised: I have groaned by reason of the disquietness of my heart.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
Lord, all my desire is before thee; And my groaning is not hid from thee.
10 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
My heart throbbeth, my strength faileth me: As for the light of mine eyes, it also is gone from me.
11 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
My lovers and my friends stand aloof from my plague; And my kinsmen stand afar off.
12 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
They also that seek after my life lay snares [for me]; And they that seek my hurt speak mischievous things, And meditate deceits all the day long.
13 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
But I, as a deaf man, hear not; And I am as a dumb man that openeth not his mouth.
14 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
Yea, I am as a man that heareth not, And in whose mouth are no reproofs.
15 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
For in thee, O Jehovah, do I hope: Thou wilt answer, O Lord my God.
16 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
For I said, Lest they rejoice over me: When my foot slippeth, they magnify themselves against me.
17 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
For I am ready to fall, And my sorrow is continually before me.
18 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
For I will declare mine iniquity; I will be sorry for my sin.
19 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
But mine enemies are lively, [and] are strong; And they that hate me wrongfully are multiplied.
20 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
They also that render evil for good Are adversaries unto me, because I follow the thing that is good.
21 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
Forsake me not, O Jehovah: O my God, be not far from me.
22 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Make haste to help me, O Lord, my salvation.
