Zsoltárok 3
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Faarfannaa Daawit yeroo ilma isaa Abesaaloom jalaa baqatetti faarfate. Yaa Waaqayyo, diinonni koo akkam baayʼatu! Namoonni baayʼeen natti kaʼaniiru!
2 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, (Szela)
Namoonni baayʼeen, “Waaqni isa hin baraaru” jedhanii waaʼee koo dubbatu.
3 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
Yaa Waaqayyo, ati garuu naannoo kootti gaachana koo ti; ulfina kootis; mataa koos kan ol qabdu suma.
4 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. (Szela)
Ani guddisee Waaqayyotti nan iyyadha; innis tulluu isaa qulqulluu irraa deebii naa kenna.
5 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Ani nan ciisa; nan rafas; waan Waaqayyo ol na qabuuf nan dammaqa.
6 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
Saba kumaatama qixa hundaan kaʼee na marse ani hin sodaadhu.
7 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Yaa Waaqayyo kaʼi! Yaa Waaqa koo na baraari! Mangaagaa diinota kootii hundumaa rukuti; ilkaan hamootaa illee caccabsi.
8 Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. (Szela)
Fayyinni kan Waaqayyoo ti. Eebbi kee saba kee irra haa jiraatu.
