Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Namoonni maaliif akkanumaan malatu? Saboonnis maaliif waan akkanumaan mariʼatu?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Mootonni lafaa kaʼanii, bulchitoonnis Waaqayyoo fi Masiihii isaatiin mormuuf walitti qabaman;
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
isaanis, “Kottaa foncaa isaanii of irraa kukkunnaa; hidhaa isaaniis of irraa hiiknee gannaa” jedhu.
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Inni samii keessa, teessoo irra taaʼee jiru ni kolfa; Gooftaanis isaanitti qoosa.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Innis aarii isaatiin isaan ifata; dheekkamsa isaatiinis isaan naasisa;
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
innis, “Ani tulluu koo qulqulluu irra, Xiyoon irra, mootii koo teessifadheera” jedha.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Ani seera Waaqayyoo nan labsa: innis akkana anaan jedhe; “Ati ilma koo ti; ani harʼa si dhalcheera.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Na kadhadhu; ani saboota dhaala kee, handaara lafaas qabeenya kee godhee siifan kenna.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Ati ulee sibiilaatiin isaan cabsita; akka qodaa supheettis isaan hurreessita.”
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Kanaafuu yaa mootota, qalbeeffadhaa; bulchitoonni lafaas of eeggadhaa.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Sodaadhaan Waaqayyoon tajaajilaa; hollachaas gammadaa.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Akka inni hin aarreef, isinis akka karaa irratti hin badneef ilma isaa dhungadhaa; dheekkamsi isaa dafee bobaʼaatii. Warri isatti kooluu galan hundi eebbifamoo dha.
