Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Kāpēc pagāni trako, un ļaudis domā uz nelietību?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Ķēniņi virs zemes saceļas un valdnieki sadomājās kopā pret To Kungu un pret Viņa svaidīto.

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Sarausim viņu saites un atmetīsim viņu virves!

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Bet kas debesīs valda, smejas, un Tas Kungs tos tur par nieku.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Tad Viņš runās uz tiem Savās dusmās, un ar Savu bardzību Viņš tos iztrūcinās.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Bet Es Savu ķēniņu esmu svaidījis pār Ciānu, Savu svēto kalnu.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Es sludināšu likumu: Tas Kungs uz mani sacījis: tu esi Mans Dēls, šodien Es tevi esmu dzemdinājis.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Prasi Man, tad Es tev došu tautas par mantību, un pasaules galus par īpašumu.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Tu tos satrieksi ar dzelzs rīksti, kā podnieka trauku tu tos sadauzīsi.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Nu tad, jūs ķēniņi, paliekat prātīgi, liekaties pamācīties, jūs soģi virs zemes.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Kalpojiet Tam Kungam ar bijāšanu un priecājaties ar drebēšanu.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Skūpstāt To Dēlu, lai Viņš nedusmo un jūs bojā neejat uz ceļa, jo drīz Viņa dusmas iedegsies, bet svētīgi visi, kas pie Viņa tveras.