< Zsoltárok 147 >

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Louvai ao SENHOR, porque é bom cantar louvores ao nosso Deus; porque agradável e merecido [é] o louvor.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
O SENHOR edifica a Jerusalém; [e] ajunta os dispersos de Israel.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Ele sara aos de coração partido, e os cura de suas dores.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Ele conta o número das estrelas; chama todas elas pelos seus nomes.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
O nosso Senhor é grande e muito poderoso; seu entendimento é incomensurável.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
O SENHOR levanta aos mansos; [e] abate aos perversos até a terra.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Cantai ao SENHOR em agradecimento; cantai louvores ao nosso Deus com harpa.
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Ele que cobre o céu com nuvens, que prepara chuva para a terra, que faz os montes produzirem erva;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Que dá ao gado seu pasto; e [também] aos filhos dos corvos, quando clamam.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Ele não se agrada da força do cavalo, nem se contenta com as pernas do homem.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
O SENHOR se agrada dos que o temem, daqueles que esperam por sua bondade.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Louva, Jerusalém, ao SENHOR; celebra ao teu Deus, ó Sião.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
Porque ele fortifica os ferrolhos de tuas portas; ele abençoa a teus filhos dentro de ti.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
[Ele é] o que dá paz às tuas fronteiras; e te farta com o melhor trigo;
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Que envia sua ordem à terra; sua palavra corre velozmente.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Que dá a neve como a lã; espalha a geada como a cinza.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
Que lança seu gelo [em] pedaços; quem pode subsistir ao seu frio?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Ele manda sua palavra, e os faz derreter; faz soprar seu vento, [e] escorrem-se as águas.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Ele declara suas palavras a Jacó; e seus estatutos e seus juízos a Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Ele não fez assim a nenhuma [outra] nação; [e] não conhecem os juízos [dele]. Louvai ao SENHOR.

< Zsoltárok 147 >