Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Hallelujah; for it is good to sing praises unto our God; for it is comely; [him] becometh praise.
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
The Lord buildeth up Jerusalem: the outcasts of Israel will he gather together;
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
He that healeth the broken-hearted, and bindeth up their hurts;
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
Who counteth the number of the stars; who calleth them all by [their] names.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Great is our Lord, and abundant in power: his understanding is immeasurable.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
The Lord helpeth up the meek: he bringeth down the wicked to the ground.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Lift up a song unto the Lord with thanksgiving; sing praises unto our God with the harp;
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Who covereth the heaven with clouds, who prepareth rain for the earth, who causeth grass to grow upon the mountains;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
Who giveth to the beast its food, to the young ravens which cry.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Not in the strength of the horse hath he delight: nor in the [swiftness of the] legs of man taketh he pleasure.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
The Lord taketh pleasure in those that fear him, that wait for his kindness.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Glorify, O Jerusalem, the Lord: praise thy God, O Zion.
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children in the midst of thee;
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
He who bestoweth peace in thy borders, who satisfieth thee with the best of wheat;
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
He who sendeth forth his decree unto the earth: how swiftly speedeth his word along!
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
He who dispenseth snow like wool; who streweth about the hoarfrost like ashes;
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
He who casteth down his ice like pieces: before his cold who can stand?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
He sendeth out his word, and melteth them: he causeth his wind to blow, and waters run along.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
He declareth his word unto Jacob, his statutes and his ordinances unto Israel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
He hath not done so unto any nation: and [his] ordinances— these they know not. Hallelujah.
