Zsoltárok 147
1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, pjevajte Bogu našem jer je sladak; svake hvale on je dostojan!
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
Jahve gradi Jeruzalem, sabire raspršene Izraelce.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
On liječi one koji su srca skršena i povija rane njihove.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
On određuje broj zvijezda, svaku njezinim imenom naziva.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
Velik je naš Gospodin i svesilan, nema mjere mudrosti njegovoj.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
Jahve pridiže ponizne, zlotvore do zemlje snizuje.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
Pjevajte Jahvi pjesmu zahvalnu, svirajte na citari Bogu našem!
8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
Oblacima on prekriva nebesa i zemlji kišu sprema; daje da po bregovima raste trava i bilje na službu čovjeku.
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
On stoci hranu daje i mladim gavranima kada grakću.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
Za konjsku snagu on ne mari nit' mu se mile bedra čovječja.
11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
Mili su Jahvi oni koji se njega boje, koji se uzdaju u dobrotu njegovu.
12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
Slavi Jahvu, Jeruzaleme, hvali Boga svoga, Sione!
13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
On učvrsti zasune vrata tvojih, blagoslovi u tebi tvoje sinove.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
On dade mir granicama tvojim, pšenicom te hrani najboljom.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
Besjedu svoju šalje na zemlju, brzo trči riječ njegova.
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
Kao vunu snijeg razbacuje, prosipa mraz poput pepela.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
On sipa grÓad kao zalogaje, voda mrzne od njegove studeni.
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
Riječ svoju pošalje i vode se tope; dunu vjetrom i vode otječu.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
Riječ svoju on objavi Jakovu, odluke svoje i zakone Izraelu.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
Ne učini tako nijednom narodu: nijednom naredbe svoje ne objavi! Aleluja!
