Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, jer je vječna ljubav njegova!
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Tko će izreć' djela moći Jahvine, tko li mu iskazat' sve pohvale?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
Blaženi što drže naredbe njegove i čine pravo u svako doba!
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Sjeti me se, Jahve, po dobroti prema svome puku, pohodi me spasenjem svojim
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
da uživam sreću izabranih tvojih, da se radujem radosti naroda tvoga, da tvojom se baštinom ponosim.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
Zgriješismo kao oci naši, činismo bezakonje, bezbožno radismo.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Oci naši u Egiptu, nehajni za čudesa tvoja, ne spominjahu se velike ljubavi tvoje, već na Svevišnjeg digoše se na Crvenom moru.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Al' on ih izbavi rad' imena svoga da pokaže silu svoju.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
Zapovjedi Crvenome moru, i presahnu ono, provede ih izmed valÄa kao kroz pustinju.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
Iz ruku mrzitelja njih izbavi, oslobodi iz ruku dušmana.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
I prekriše vode neprijatelje njine, ne ostade nijednoga od njih.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
Vjerovahu riječima njegovim i hvale mu pjevahu.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Zaboraviše brzo djela njegova, ne uzdaše se u volju njegovu.
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
Pohlepi se daše u pustinji, iskušavahu Boga u samoći.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
I dade im što iskahu, al' u duše njine on groznicu posla.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
Zavidješe tada Mojsiju u taboru, Aronu, kog posveti Jahve.
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
Otvori se zemlja, Datana proždrije, Abiramovo pokri mnoštvo.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Oganj pade na sve mnoštvo njino i zlotvore plamen sažga.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
Načiniše tele na Horebu, klanjahu se liku od zlata slivenu.
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Zamijeniše Slavu svoju likom bika što proždire travu.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
Zaboraviše Boga, koji ih izbavi u Egiptu znamenja čineći
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
i čudesa u Kamovoj zemlji i strahote na Crvenome moru.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Već namisli da ih satre, al' Mojsije, izabranik njegov, zauze se za njih da srdžbu mu odvrati, te ih ne uništi.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
Prezreše oni zemlju željkovanu ne vjerujuć' njegovoj riječi.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
Mrmljahu pod šatorima svojim, ne poslušaše glasa Jahvina.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
Zakle se tada podignutom rukom: sve će ih pokosit' u pustinji,
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
potomstvo njino međ' narode razbacat', njih razasut' po zemljama.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Posvetiše se Baal Peoru i jedoše žrtve bogova mrtvih.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
Razjariše ga nedjelima svojim, i on na njih pošast baci.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Al' se Pinhas diže, sud izvrši i pošasti nesta tada.
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
U zasluge to mu uđe u sva pokoljenja dovijeka.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
Razjariše ga opet kraj voda meripskih, i Mojsija zlo pogodi zbog njih,
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
jer mu duh već ogorčiše, nesmotrenu riječ izusti.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
I ne istrijebiše naroda za koje im Jahve bješe naredio.
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
S poganima miješahu se, naučiše djela njina.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Štovahu likove njihove, koji im postaše zamka.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Žrtvovahu sinove svoje i svoje kćeri zlodusima.
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
Prolijevahu krv nevinu, krv sinova i kćeri svojih, koje žrtvovahu likovima kanaanskim. Zemlja bješe krvlju okaljana,
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
djelima se svojim uprljaše, učiniše preljub svojim nedjelima.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Na svoj narod Jahve srdžbom planu, zgadi mu se njegova baština.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
Predade ih u ruke pogana te vladahu njima mrzitelji njini.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
Mučili ih neprijatelji i tlačili rukom svojom.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Prečesto ih izbavljaše, al' ga razjariše naumima svojim: pokošeni bjehu za bezakonja svoja.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
On pogleda opet na nevolju njinu kad njihove molitve začu
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
i sjeti se svog Saveza s njima, sažali se na njih u velikom milosrđu svome.
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
Učini da nađu milost u onih što ih bjehu zarobili.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Spasi nas, Jahve, Bože naš, i saberi nas od bezbožnih naroda da slavimo tvoje sveto ime, da se tvojom slavom ponosimo.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Blagoslovljen Jahve, Bog Izraelov, od vijeka dovijeka! I sav narod neka kaže: “Amen! Aleluja!”
