Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Para el músico principal. Un salmo de David. Yahvé, tú me has buscado, y tú me conoces.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Tú sabes que me siento y me levanto. Percibes mis pensamientos desde lejos.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Buscas mi camino y mi descanso, y están familiarizados con todos mis caminos.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Porque no hay una palabra en mi lengua, pero he aquí, Yahvé, que tú lo sabes todo.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Me rodeas por detrás y por delante. Me pusiste la mano encima.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Este conocimiento me supera. Es elevado. No puedo conseguirlo.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
¿A dónde podría ir desde tu Espíritu? ¿O dónde podría huir de tu presencia?
Si subo al cielo, tú estás allí. Si hago mi cama en el Seol, ¡he aquí que estás tú! (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Si tomo las alas de la aurora, y se asientan en los confines del mar,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
hasta allí me llevará tu mano, y tu mano derecha me sostendrá.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Si digo: “Seguramente las tinieblas me abrumarán. La luz que me rodea será la noche”.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
ni siquiera la oscuridad se esconde de ti, pero la noche brilla como el día. La oscuridad es como la luz para ti.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Porque tú formaste mi ser más íntimo. Me tejiste en el vientre de mi madre.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Te daré las gracias, porque estoy hecho de manera temible y maravillosa. Sus obras son maravillosas. Mi alma lo sabe muy bien.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Mi marco no se ocultó de ti, cuando me hicieron en secreto, tejidas en las profundidades de la tierra.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Tus ojos vieron mi cuerpo. En su libro estaban todos escritos, los días que fueron ordenados para mí, cuando todavía no había ninguno.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
¡Qué preciosos son para mí tus pensamientos, Dios! ¡Qué enorme es su suma!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Si quisiera contarlos, son más numerosos que la arena. Cuando me despierto, todavía estoy contigo.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Si tú, Dios, mataras a los malvados. ¡Aléjense de mí, sanguinarios!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Porque hablan contra ti con maldad. Tus enemigos toman tu nombre en vano.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Yahvé, ¿no odio a los que te odian? ¿No estoy afligido por los que se levantan contra ti?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Los odio con un odio perfecto. Se han convertido en mis enemigos.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Escúchame, Dios, y conoce mi corazón. Pruébame y conoce mis pensamientos.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Mira si hay algún camino perverso en mí, y guíame por el camino eterno.
