< Zsoltárok 139 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
大衛的詩,交與伶長。 耶和華啊,你已經鑒察我,認識我。
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
我坐下,我起來,你都曉得; 你從遠處知道我的意念。
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
我行路,我躺臥,你都細察; 你也深知我一切所行的。
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
耶和華啊,我舌頭上的話, 你沒有一句不知道的。
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
你在我前後環繞我, 按手在我身上。
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
這樣的知識奇妙,是我不能測的, 至高,是我不能及的。
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
我往哪裏去躲避你的靈? 我往哪裏逃、躲避你的面?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
我若升到天上,你在那裏; 我若在陰間下榻,你也在那裏。 (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
我若展開清晨的翅膀, 飛到海極居住,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
就是在那裏,你的手必引導我; 你的右手也必扶持我。
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
我若說:黑暗必定遮蔽我, 我周圍的亮光必成為黑夜;
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
黑暗也不能遮蔽我,使你不見, 黑夜卻如白晝發亮。 黑暗和光明,在你看都是一樣。
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
我的肺腑是你所造的; 我在母腹中,你已覆庇我。
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
我要稱謝你,因我受造,奇妙可畏; 你的作為奇妙,這是我心深知道的。
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
我在暗中受造,在地的深處被聯絡; 那時,我的形體並不向你隱藏。
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
我未成形的體質,你的眼早已看見了; 你所定的日子,我尚未度一日, 你都寫在你的冊上了。
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
上帝啊,你的意念向我何等寶貴! 其數何等眾多!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
我若數點,比海沙更多; 我睡醒的時候,仍和你同在。
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
上帝啊,你必要殺戮惡人; 所以,你們好流人血的,離開我去吧!
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
因為他們說惡言頂撞你; 你的仇敵也妄稱你的名。
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
耶和華啊,恨惡你的,我豈不恨惡他們嗎? 攻擊你的,我豈不憎嫌他們嗎?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
我切切地恨惡他們, 以他們為仇敵。
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
上帝啊,求你鑒察我,知道我的心思, 試煉我,知道我的意念,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
看在我裏面有甚麼惡行沒有, 引導我走永生的道路。

< Zsoltárok 139 >