Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Svētku dziesma. Kungs, piemini Dāvidu un visas viņa rūpes.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Tas Tam Kungam zvērējis un solījies Jēkaba varenajam:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Es neiešu sava nama dzīvoklī, es nekāpšu savas gultas cisās;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Es nedošu savām acīm miegu redzēt nedz snaust saviem acu vākiem;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Līdz kamēr būšu atradis vietu Tam Kungam un mitekli Jēkaba varenajam.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Redzi, mēs par to esam dzirdējuši Efratā, mēs to esam atraduši Jaāra laukos.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Iesim Viņa mājas vietā un pielūgsim priekš Viņa kāju pamesla.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Celies, Kungs, uz Savu dusas vietu, Tu un Tavas spēcības šķirsts;
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Lai Tavi priesteri apģērbjās ar taisnību, un Tavi svētie lai gavilē.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Neatmet Sava svaidītā vaigu, Sava kalpa Dāvida dēļ.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Tas Kungs Dāvidam tiešām ir zvērējis, no tā Viņš nenovērsīsies: No tavas miesas augļiem būs, ko celšu uz tavu godības krēslu.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Ja tavi bērni turēs Manu derību un Manu liecību, ko Es tiem mācīšu, tad arī viņu bērni sēdēs uz tava godības krēsla mūžīgi.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Jo Tas Kungs Ciānu ir izredzējis, tur Viņam gribās dzīvot.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Šī ir Mana dusas vieta mūžīgi, šeit Es dzīvošu, jo tās Man gribās.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Svētīdams Es svētīšu viņas barību un paēdināšu viņas nabagus ar maizi,
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Un apģērbšu viņas priesterus ar pestīšanu, un viņas svētie gavilēt gavilēs.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Tur Es Dāvidam uzcelšu ragu, došu spīdekli Savam svaidītam.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Viņa ienaidniekus Es apģērbšu ar kaunu, bet viņam ziedēs viņa kronis.
