< Zsoltárok 132 >

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Cantique des degrés. Éternel, souviens-toi de David, [et] de toutes ses afflictions!
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Comment il a juré à l’Éternel, [et] fait un vœu au Puissant de Jacob:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Si j’entre dans la demeure de ma maison, si je monte sur le lit où je couche,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Si je permets à mes yeux de dormir, à mes paupières de sommeiller,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Jusqu’à ce que j’aie trouvé un lieu pour l’Éternel, des demeures pour le Puissant de Jacob!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Voici, nous avons entendu parler d’elle à Éphrata, nous l’avons trouvée dans les champs de Jaar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Entrons dans ses demeures, prosternons-nous devant le marchepied de ses pieds.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Lève-toi, Éternel! pour [entrer dans] ton repos, toi et l’arche de ta force!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Que tes sacrificateurs soient revêtus de justice, et que tes saints chantent de joie.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
À cause de David, ton serviteur, ne repousse pas la face de ton oint.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
L’Éternel a juré à David [en] vérité, il n’en reviendra pas: Je mettrai du fruit de ton ventre sur ton trône.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si tes enfants gardent mon alliance et mes témoignages que je leur enseignerai, leurs fils aussi seront assis à perpétuité sur ton trône.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Car l’Éternel a choisi Sion; il l’a désirée pour être son habitation:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
C’est ici mon repos à perpétuité; ici j’habiterai, car je l’ai désirée.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Je bénirai abondamment ses vivres, je rassasierai de pain ses pauvres;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Et je revêtirai de salut ses sacrificateurs, et ses saints exulteront en chantant de joie.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Là je ferai germer la corne de David, j’ai préparé une lampe à mon oint.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Je revêtirai de honte ses ennemis; et sur lui fleurira sa couronne.

< Zsoltárok 132 >