Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

A song of degrees. Out of the deepe places haue I called vnto thee, O Lord.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Lord, heare my voyce: let thine eares attend to the voyce of my prayers.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

If thou, O Lord, straightly markest iniquities, O Lord, who shall stand?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

But mercie is with thee, that thou mayest be feared.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

I haue waited on the Lord: my soule hath waited, and I haue trusted in his worde.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

My soule waiteth on the Lord more then the morning watch watcheth for the morning.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Let Israel waite on the Lord: for with the Lord is mercie, and with him is great redemption.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

And he shall redeeme Israel from all his iniquities.