Zsoltárok 12

1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Unto the end; for the octave, a psalm for David. Save me, O Lord, for there is now no saint: truths are decayed from among the children of men.

2 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

They have spoken vain things every one to his neighbour: with deceitful lips, and with a double heart have they spoken.

3 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

May the Lord destroy all deceitful lips, and the tongue that speaketh proud things.

4 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

Who have said: We will magnify our tongue; our lips are our own; who is Lord over us?

5 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

By reason of the misery of the needy, and the groans of the poor, now will I arise, saith the Lord. I win set him in safety; I will deal confidently in his regard.

6 Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

The words of the Lord are pure words: as silver tried by the fire, purged from the earth refined seven times.

7 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

Thou, O Lord, wilt preserve us: and keep us from this generation for ever.

8 Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

The wicked walk round about: according to thy highness, thou best multiplied the children of men.