Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats bring forth among the rocks, or hast thou observed the hinds when they fawn?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Hast thou numbered the months of their conceiving, or knowest thou the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves to bring forth young, and they cast them, and send forth roarings.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young are weaned and go to feed: they go forth, and return not to them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent out the wild ass free, and who hath loosed his bonds?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
To whom I have given a house in the wilderness, and his dwellings in the barren land.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorneth the multitude of the city, he heareth not the cry of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
He looketh round about the mountains of his pasture, and seeketh for every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Shall the rhinoceros be willing to serve thee, or will he stay at thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the rhinoceros with thy thong to plough, or will he break the clods of the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou have confidence in his great strength, and leave thy labours to him?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou trust him that he will render thee the seed, and gather it into thy barnfloor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wing of the ostrich is like the wings of the heron, and of the hawk.
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
When she leaveth her eggs on the earth, thou perhaps wilt warm them in the dust.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
She forgetteth that the foot may tread upon them, or that the beasts of the field may break them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is hardened against her young ones, as though they were not hers, she hath laboured in vain, no fear constraining her.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
For God hath deprived her of wisdom, neither hath he given her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
When time shall be, she setteth up her wings on high: she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Wilt thou give strength to the horse, or clothe his neck with neighing?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Wilt thou lift him up like the locusts? the glory of his nostrils is terror.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He breaketh up the earth with his hoof, he pranceth boldly, he goeth forward to meet armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He despiseth fear, he turneth not his back to the sword,
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Above him shall the quiver rattle, the spear and shield shall glitter.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Chasing and raging he swalloweth the ground, neither doth he make account when the noise of the trumpet soundeth.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
When he heareth the trumpet he saith: Ha, ha: he smelleth the battle afar off, the encouraging of the captains, and the shouting of the army.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Doth the hawk wax feathered by thy wisdom, spreading her wings to the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Will the eagle mount up at thy command, and make her nest in high places?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
She abideth among the rocks, and dwelleth among cragged flints, and stony hills, where there is no access.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence she looketh for the prey, and her eyes behold afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Her young ones shall suck up blood: and wheresoever the carcass shall be, she is immediately there.
