Zsoltárok 110

1 Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

INkosi yathi eNkosini yami: Hlala ngakwesokunene sami, ngize ngenze izitha zakho zibe yisenabelo senyawo zakho.

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

INkosi izathuma intonga yamandla akho ivela eZiyoni. Busa phakathi kwezitha zakho.

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

Abantu bakho bazavuma ngosuku lwamandla akho, ebuhleni bobungcwele, kusukela esizalweni semadabukakusa kuza kuwe amazolo obutsha bakho.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

INkosi ifungile, kayiyikuphenduka: Wena ungumpristi kuze kube nininini ngokwendlela kaMelkizedeki.

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

INkosi ngakwesokunene sakho izachoboza amakhosi osukwini lokuthukuthela kwayo.

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

Izakwehlulela phakathi kwezizwe, kugcwale izidumbu; izachoboza inhloko phezu kwelizwe elikhulu.

7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.

Izanatha esifuleni endleleni; ngakho-ke izaphakamisa ikhanda.