Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

For the end, a Psalm of David. In the Lord I have put my trust: how will ye say to my soul, Flee to the mountains as a sparrow?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For behold the sinners have bent their [bow], they have prepared their arrows for the quiver, to shoot For privily at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

For they have pulled down what thou didst frame, but what has the righteous done?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The Lord is in his holy temple, as for the Lord, his throne is in heaven: his eyes look upon the poor, his eyelids try the sons of men.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The Lord tries the righteous and the ungodly: and he that loves unrighteousness hates his own soul.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

He shall rain upon sinners snares, fire, and brimstone, and a stormy blast [shall be] the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the Lord [is] righteous, and loves righteousness; his face beholds uprightness.