Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
Why standest thou afar off, O Lord? [why] dost thou overlook [us] in times of need, in affliction?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
While the ungodly one acts proudly, the poor is hotly pursued: [the wicked] are taken in the crafty counsels which they imagine.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Because the sinner praises himself for the desires of his heart; and the unjust one blesses himself.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
The sinner has provoked the Lord: according to the abundance of his pride he will not seek after [him]: God is not before him.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
His ways are profane at all times; thy judgments are removed from before him: he will gain the mastery over all his enemies.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
For he has said in his heart, I shall not be moved, [continuing] without evil from generation to generation.
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Whose mouth is full of cursing, and bitterness, and fraud: under his tongue are trouble and pain.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
He lies in wait with rich [men] in secret places, in order to slay the innocent: his eyes are set against the poor.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
He lies in wait in secret as a lion in his den: he lies in wait to ravish the poor, to ravish the poor when he draws him [after him]: he will bring him down in his snare.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
He will bow down and fall when he has mastered the poor.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
For he has said in his heart, God has forgotten: he has turned away his face so as never to look.
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Arise, O Lord God; let thy hand be lifted up: forget not the poor.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Wherefore, has the wicked provoked God? for he has said in his heart, He will not require [it].
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Thou seest [it]; for thou dost observe trouble and wrath, to deliver them into thy hands: the poor has been left to thee; thou wast a helper to the orphan.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Break thou the arm of the sinner and wicked man: his sin shall be sought for, and shall not be found.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
The Lord shall reign for ever, even for ever and ever: ye Gentiles shall perish out his land.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
The Lord has heard the desire of the poor: thine ear has inclined to the preparation of their heart;
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
to plead for the orphan and afflicted, that man may no more boast upon the earth.
