Zsoltárok 109

1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

Au chef de musique. De David. Psaume. Ô Dieu de ma louange! ne te tais point.

2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

Car la bouche du méchant et la bouche de la fraude se sont ouvertes contre moi: ils parlent contre moi avec une langue menteuse,

3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Et ils m’ont entouré de paroles de haine, et ils me font la guerre sans cause.

4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Pour mon amour, ils ont été mes adversaires; mais moi [je me suis adonné à la] prière.

5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

Et ils m’ont rendu le mal pour le bien, et la haine pour mon amour.

6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

Prépose sur lui un méchant, et que l’adversaire se tienne à sa droite;

7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

Quand il sera jugé, qu’il soit déclaré méchant, et que sa prière lui soit [comptée] comme un péché;

8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Que ses jours soient peu nombreux, qu’un autre prenne sa charge;

9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

Que ses fils soient orphelins, et sa femme veuve;

10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

Que ses fils soient vagabonds, et qu’ils mendient, et qu’ils aillent quêtant loin de leurs [demeures en] ruines.

11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Que l’usurier jette le filet sur tout ce qui est à lui, et que les étrangers pillent [le fruit de] son travail;

12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

Qu’il n’y ait personne qui étende sa bonté sur lui, et qu’il n’y ait personne qui use de grâce envers ses orphelins;

13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Que sa postérité soit retranchée; que, dans la génération qui suivra, leur nom soit effacé;

14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

Que l’iniquité de ses pères revienne en mémoire devant l’Éternel, et que le péché de sa mère ne soit point effacé;

15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

Qu’ils soient continuellement devant l’Éternel, et qu’il retranche leur mémoire de la terre;

16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Parce qu’il ne s’est point souvenu d’user de bonté, et qu’il a persécuté l’affligé et le pauvre, et celui qui a le cœur brisé, pour le faire mourir.

17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

Et il a aimé la malédiction: – qu’elle vienne sur lui! Et il n’a pas pris plaisir à la bénédiction: – qu’elle soit loin de lui!

18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Et qu’il soit revêtu de la malédiction comme de sa robe; et qu’elle entre au-dedans de lui comme de l’eau, et dans ses os comme de l’huile;

19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Qu’elle lui soit comme un vêtement dont il se couvre, et comme une ceinture qui le ceigne continuellement.

20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

Telle soit, de par l’Éternel, la récompense de mes adversaires et de ceux qui parlent en mal contre mon âme.

21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Mais toi, Éternel! Seigneur! agis pour moi à cause de ton nom; car ta gratuité est bonne; délivre-moi;

22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Car je suis affligé et pauvre, et mon cœur est blessé au-dedans de moi.

23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Je m’en vais comme l’ombre quand elle s’allonge; je suis jeté çà et là comme la sauterelle;

24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

Mes genoux chancellent par le jeûne, et ma chair s’est amaigrie et n’a plus sa graisse.

25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Et moi, je leur suis en opprobre; quand ils me voient, ils hochent la tête.

26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Aide-moi, Éternel, mon Dieu! Sauve-moi selon ta bonté!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Et qu’on sache que c’est ici ta main, – que toi, ô Éternel! tu l’as fait.

28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Qu’eux, ils maudissent; mais toi, bénis. S’ils s’élèvent, qu’ils soient honteux, et que ton serviteur se réjouisse.

29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Que mes adversaires soient revêtus de confusion, et qu’ils se couvrent de leur honte comme d’un manteau.

30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

[Alors] de ma bouche je célébrerai hautement l’Éternel, et je le louerai au milieu de la multitude;

31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

Car il s’est tenu à la droite du pauvre, pour le sauver de ceux qui jugeaient son âme.