Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

canticum psalmi David paratum cor meum Deus paratum cor meum cantabo et psallam in gloria mea

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

exsurge psalterium et cithara exsurgam diluculo

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

confitebor tibi in populis Domine et psallam tibi in nationibus

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

quia magna super caelos misericordia tua et usque ad nubes veritas tua

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

exaltare super caelos Deus et super omnem terram gloria tua

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

ut liberentur dilecti tui salvum fac dextera tua et exaudi me

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Deus locutus est in sancto suo exaltabor et dividam Sicima et convallem tabernaculorum dimetiar

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

meus est Galaad et meus est Manasse et Effraim susceptio capitis mei Iuda rex meus

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Moab lebes spei meae in Idumeam extendam calciamentum meum mihi alienigenae amici facti sunt

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

quis deducet me in civitatem munitam quis deducet me usque in Idumeam

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

nonne tu Deus qui reppulisti nos et non exibis Deus in virtutibus nostris

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

da nobis auxilium de tribulatione quia vana salus hominis

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

in Deo faciemus virtutem et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros