Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bendice a Yahvé, alma mía. Yahvé, Dios mío, eres muy grande. Estás revestido de honor y majestad.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Se cubre de luz como de un vestido. Extiende los cielos como una cortina.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Coloca las vigas de sus habitaciones en las aguas. Hace de las nubes su carro. Camina sobre las alas del viento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Él hace que sus mensajeros vientos, y sus sirvientes llamas de fuego.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Él puso los cimientos de la tierra, que no debe ser movido para siempre.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Lo cubriste con lo profundo como con un manto. Las aguas estaban por encima de las montañas.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Ante tu reprimenda huyeron. A la voz de su trueno se apresuraron a alejarse.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Las montañas se elevaron, los valles se hundieron, al lugar que les habías asignado.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Has establecido un límite que no pueden traspasar, para que no vuelvan a cubrir la tierra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Él envía manantiales a los valles. Corren entre las montañas.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Dan de beber a todos los animales del campo. Los burros salvajes sacian su sed.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto a ellos anidan las aves del cielo. Cantan entre las ramas.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Riega las montañas desde sus habitaciones. La tierra está llena del fruto de tus obras.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Hace crecer la hierba para el ganado, y plantas para que el hombre las cultive, para que produzca alimentos de la tierra:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
vino que alegra el corazón del hombre, aceite para hacer brillar su rostro, y el pan que fortalece el corazón del hombre.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Los árboles de Yahvé están bien regados, los cedros del Líbano, que ha plantado,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
donde los pájaros hacen sus nidos. La cigüeña tiene su hogar en los cipreses.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Las altas montañas son para las cabras salvajes. Las rocas son un refugio para los tejones de las rocas.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Él designó la luna para las estaciones. El sol sabe cuándo ponerse.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Haces las tinieblas, y es de noche, en la que merodean todos los animales del bosque.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los jóvenes leones rugen tras su presa, y buscan su alimento en Dios.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sale el sol y se alejan, y se acuestan en sus guaridas.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
El hombre sale a su trabajo, a su labor hasta la noche.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
¡Yahvé, cuántas son tus obras! Con sabiduría, los has hecho todos. La tierra está llena de sus riquezas.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ahí está el mar, grande y ancho, en el que hay innumerables seres vivos, tanto a los animales pequeños como a los grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Ahí van los barcos, y el leviatán, que se formó para jugar allí.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos ellos te esperan, para que les des su comida a su debido tiempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Tú les das; ellos recogen. Abres la mano; se conforman con el bien.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Escondes tu rostro; están turbados. Les quitas el aliento; mueren y vuelven al polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Envías tu Espíritu y son creados. Renuevas la cara de la tierra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Que la gloria de Yahvé sea eterna. Que Yahvé se regocije en sus obras.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Él mira la tierra y ésta tiembla. Toca las montañas y éstas echan humo.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Cantaré a Yahvé mientras viva. Cantaré alabanzas a mi Dios mientras tenga algún ser.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Que mi meditación sea dulce para él. Me regocijaré en Yahvé.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Que los pecadores sean consumidos fuera de la tierra. Que los malvados no sean más. Bendice a Yahvé, mi alma. ¡Alabado sea Yah!
