Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Benedici il Signore, anima mia, Signore, mio Dio, quanto sei grande! Rivestito di maestà e di splendore,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
avvolto di luce come di un manto. Tu stendi il cielo come una tenda,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
costruisci sulle acque la tua dimora, fai delle nubi il tuo carro, cammini sulle ali del vento;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
fai dei venti i tuoi messaggeri, delle fiamme guizzanti i tuoi ministri.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Hai fondato la terra sulle sue basi, mai potrà vacillare.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
L'oceano l'avvolgeva come un manto, le acque coprivano le montagne.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Alla tua minaccia sono fuggite, al fragore del tuo tuono hanno tremato.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Emergono i monti, scendono le valli al luogo che hai loro assegnato.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Hai posto un limite alle acque: non lo passeranno, non torneranno a coprire la terra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Fai scaturire le sorgenti nelle valli e scorrono tra i monti;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
ne bevono tutte le bestie selvatiche e gli ònagri estinguono la loro sete.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Al di sopra dimorano gli uccelli del cielo, cantano tra le fronde.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Dalle tue alte dimore irrighi i monti, con il frutto delle tue opere sazi la terra.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Fai crescere il fieno per gli armenti e l'erba al servizio dell'uomo, perché tragga alimento dalla terra:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
il vino che allieta il cuore dell'uomo; l'olio che fa brillare il suo volto e il pane che sostiene il suo vigore.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Si saziano gli alberi del Signore, i cedri del Libano da lui piantati.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Là gli uccelli fanno il loro nido e la cicogna sui cipressi ha la sua casa.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Per i camosci sono le alte montagne, le rocce sono rifugio per gli iràci.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Per segnare le stagioni hai fatto la luna e il sole che conosce il suo tramonto.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Stendi le tenebre e viene la notte e vagano tutte le bestie della foresta;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
ruggiscono i leoncelli in cerca di preda e chiedono a Dio il loro cibo.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sorge il sole, si ritirano e si accovacciano nelle tane.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Allora l'uomo esce al suo lavoro, per la sua fatica fino a sera.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Quanto sono grandi, Signore, le tue opere! Tutto hai fatto con saggezza, la terra è piena delle tue creature.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ecco il mare spazioso e vasto: lì guizzano senza numero animali piccoli e grandi.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Lo solcano le navi, il Leviatàn che hai plasmato perché in esso si diverta.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tutti da te aspettano che tu dia loro il cibo in tempo opportuno.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Tu lo provvedi, essi lo raccolgono, tu apri la mano, si saziano di beni.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Se nascondi il tuo volto, vengono meno, togli loro il respiro, muoiono e ritornano nella loro polvere.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Mandi il tuo spirito, sono creati, e rinnovi la faccia della terra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
La gloria del Signore sia per sempre; gioisca il Signore delle sue opere.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Egli guarda la terra e la fa sussultare, tocca i monti ed essi fumano.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Voglio cantare al Signore finché ho vita, cantare al mio Dio finché esisto.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
A lui sia gradito il mio canto; la mia gioia è nel Signore.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Scompaiano i peccatori dalla terra e più non esistano gli empi. Benedici il Signore, anima mia.
