Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Davidova. Blagoslavljaj, duša moja, Gospoda; in vse osrčje moje svetost njegovo.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Blagoslavljaj, duša moja, Gospoda; in ne pozabi nobene dobrote njegove,
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Kateri ti odpušča vse tvoje krivice, kateri ozdravlja vse bolezni tvoje;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Kateri otima iz jame življenje tvoje, kateri te odeva z milostjo in usmiljenjem;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Kateri napolnjuje z vsem dobrim usta tvoja, da se hraniš čilega kakor orel, kakor otročja leta tvoja.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Kar je pravično, dela Gospod, in sodbe vsem zatiranim.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Razodel je Mojzesu pota svoja, naslednikom Izraelovim svoja dela.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Usmiljen je in milosten Gospod; potrpežljiv in obilen v dobrotah.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Ne prepira se vekomaj; in večno ne hrani jeze.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Ne dela nam po grehih naših, in ne povrača nam po naših krivicah;
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Temuč, kakor visoka so nebesa nad zemljo, močna je milost njegova proti njim, kateri se ga bojé.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Kakor daleč je vzhod od zahoda, daleč od nas odvrača pregreške naše.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Kakor se usmili oče otrok, usmili se Gospod njih, ki se ga bojé.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Ker on pozna podobo našo, spominja se, da smo prah.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Da so senu podobni človeka dnevi, kakor poljska cvetica, tako on cveté.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Ko veter potegne čeznjo, skoraj je ni, in je ni več zagledati na mestu njenem.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Milost pa Gospodova je od veka do veka proti njim, ki se ga bojé, in pravica proti vnukom.
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Proti njim, ki hranijo zavezo njegovo, in proti njim, ki se spominjajo njegovih zapovedi, da jih izpolnjujejo.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Gospod je v nebesih postavil prestol svoj, in kraljestvo njegovo gospoduje ljudém.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Blagoslavljajte Gospoda, angeli njegovi, premogočni v moči, ki izpolnjujete besedo njegovo in poslušate glas njegove besede.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Blagoslavljajte Gospoda, vse vojske njegove, služabniki njegovi izpolnjujoči voljo njegovo.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Blagoslavljajte Gospoda, vsa dela njegova po vseh krajih njegovega gospostva; blagoslavljaj, duša moja Gospoda!
