Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Molitev za ubozega, ko je v stiski in pred Gospoda izliva premišljevanje svoje. Gospod, čuj molitev mojo, in vpitje moje pridi do tebe.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne skrivaj mi obličja svojega, ko sem v stiski; nagni mi uho svoje, ko kličem; naglo me usliši.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Ker ginejo kakor dim dnevi moji; in kosti moje se sušé kakor pogorišče.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Zadeto vene kakor trava srce moje, ker pozabljam použivati svojo jed.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Od glasú zdihovanja mojega drži se kost moja mojega mesa.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Podoben sem pelikanu v puščavi; kakor sova sem v podrtinah.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Vedno sem podoben samotnemu vrabcu na strehi.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Ves dan me sramoté sovražniki moji; zoper mene divjajoč prisezajo pri meni.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Ker pepel jem kakor kruh; in pijače svoje mešam z jokom.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Zaradi nevolje tvoje in srdite jeze tvoje; ker vzdignil si me in vrgel me na tla.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Dnevi moji so podobni senci, ki se je nagnila; in jaz sem se posušil kakor trava.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Ti pa, Gospod, ostajaš vekomaj, in spomin tvoj od roda do roda.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Ti bodeš vstal in usmilil se Sijona, ker čas je storiti mu milost, ker prišel je čas določeni,
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Ko se naj hlapci tvoji veselé njegovega kamenja, in milost storé njegovemu prahu;
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Da česté narodi ime Gospodovo, in vsi kralji zemlje čast tvojo.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Ko bode Gospod zidal Sijon in prikazal se v časti svoji,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Ozrl se bode v nazega molitev, in ne bode zametal njih molitve.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Zapiše se naj to naslednjemu rodu, da ljudstvo poživljeno hvali Gospoda.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Ker pogledal bode z višave svetosti svoje Gospod, ozrl se z nebés na zemljo.
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Da usliši jetnika zdihovanje, da oprosti njé, ki se že izdajajo smrti;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Da oznanjajo na Sijonu ime Gospodovo, in hvalo njegovo v Jeruzalemu,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Ko se zbirajo ljudstva in kralji čestit Gospoda.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Pobija sicer na tem poti moči moje, dnî moje krajša,
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ali govorim: Bog moj mogočni, ne vzemi me v sredi mojih dnî; skozi vse rodove so dnevi tvoji,
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Predno si ustanovil zemljo, in so bila nebesa delo tvojih rok;
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Tisto bode prešlo, ti pa ostaneš; tisto, pravim, vse postara se kakor oblačilo; kakor obleko jih izpremeniš in izpremené se.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Ti pa si isti, in let tvojih ni konca.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Sinovi hlapcev tvojih bodo prebivali, in njih seme se utrdi pred teboj.
