Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière de l'affligé, lorsqu'il est abattu et qu'il exhale sa plainte devant l'Éternel. Éternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu'à toi!,
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne me cache pas ta face, au jour de ma détresse; Incline vers moi ton oreille! Au jour où je t'invoque, hâte-toi de me répondre!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours s'évanouissent comme une fumée, Et mes os se consument comme un brasier.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mon coeur a été frappé, et il se dessèche comme l'herbe; J'oublie même de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Je pousse de tels gémissements. Que mes os s'attachent à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je ressemble au pélican du désert; Je suis comme le hibou des ruines.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Je n'ai plus de sommeil, Et je suis comme le passereau solitaire sur un toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tous les jours, mes ennemis m'outragent. Et mes adversaires en fureur prononcent mon nom Comme un nom maudit.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Je fais de la cendre ma nourriture. Et je mêle des larmes à mon breuvage,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
A cause de ton indignation et de ton courroux; Car tu m'as saisi et rejeté au loin.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours s'inclinent comme l'ombre du soir Et je me dessèche comme l'herbe.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, ô Éternel, tu règnes à perpétuité. Et ta mémoire subsiste d'âge en âge.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion. Il est temps de lui faire grâce: L'heure est venue!
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car tes serviteurs en chérissent les pierres; Ils aiment jusqu'à sa poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Alors les peuples craindront le nom de l'Éternel. Tous les rois de la terre, ô Dieu, verront ta gloire,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Parce que l'Éternel aura rebâti Sion, Qu'il aura paru dans sa gloire,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Qu'il aura écouté la requête des misérables, Et n'aura pas méprisé leur supplication.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Cela sera écrit pour la génération future. Et le peuple qui sera créé, louera l'Éternel.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Car l'Éternel abaissera ses regards, Du haut de sa demeure sainte. Et, du haut des cieux, l'Éternel jettera les yeux sur la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Pour écouter les gémissements du captif, Pour délivrer ceux qui sont voués à la mort.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Alors on célébrera le nom de l'Éternel dans Sion, Et ses louanges dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Quand tous les peuples, ainsi que les royaumes, Se rassembleront pour servir l'Eternel.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Dieu a brisé ma force au milieu de ma course; Il a abrégé mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
J'ai dit: mon Dieu, ne m'enlève pas à la fleur de l'âge, Toi dont les années subsistent de siècle en siècle!
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Tu as jadis fondé la terre, Et les cieux sont l'oeuvre de tes mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ils périront; mais toi, tu subsisteras. Ils s'useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils passeront.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Mais toi, tu es toujours le même. Et tes années ne finiront point.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les enfants de tes serviteurs auront une demeure assurée, Et leur postérité se perpétuera sous tes yeux.
