Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Молитва на скърбящия, когато тъжи и излива жалбата си пред Господа. Господи, послушай молитвата ми, И викът ми нека стигне до Тебе.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Не скривай лицето Си от мене; В деня на утеснението ми приклони ухото Си към мене; В деня, когато Те призова, послушай ме незабавно.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Защото дните ми изчезват като дим, И костите ми изгарят като огнище.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Поразено е сърцето ми и изсъхнало като трева, Защото забравям да ям хляба си.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Поради гласа на охкането ми Костите ми се прилепват за кожата ми.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Приличам на пеликан в пустиня, Станал съм като бухал в развалини.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Лишен от сън станал съм като врабче Усамотено на къщния покрив.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Всеки ден ме укоряват неприятелите ми; Ония, които свирепеят против мене проклинат с името ми.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Защото ядох пепел като хляб, И смесих питието си със сълзи,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Поради негодуванието Ти и гнева Ти; Защото, като си ме дигнал, си ме отхвърлил
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Дните ми са като уклонила се сянка по слънчев часовник, И аз изсъхвам като трева.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Но Ти, Господи, до века седиш Цар, И споменът Ти из род в род.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Ти ще станеш и ще се смилиш за Сион; Защото е време да му покажеш милост. Да! определеното време дойде.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Защото слугите Ти копнеят за камъните му, И милеят за пръстта му.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
И тъй, народите ще се боят от името Господно, И всичките земни царе от славата Ти.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Защото Господ е съградил Сион, Той се е явил в славата Си,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Той е погледнал благосклонно на молитвата на лишените, И не е презрял молбата им.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Това ще се напише на за бъдещето поколение; И люде, които ще се създадат, ще хвалят Господа.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Защото Той надникна от Своята света височина, От небето Господ погледна на земята,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
За да чуе въздишките на затворените, Да освободи осъдените на смърт;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
За да възвестят името на Господа в Сион, И хвалата Му в Ерусалим,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Когато се съберат заедно племената и царствата За да слугуват на Господа.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Той намали силата ми всред пътя; Съкрати дните ми.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Аз рекох: Да ме не грабнеш, Боже мой, в половината на дните ми;
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Отдавна Ти, Господи, си основал земята, И дело на твоите ръце са небесата.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Те ще изчезнат, а Ти ще пребъдваш; Да! Те всички ще овехтеят като дреха; Като облекло ще ги смениш, и ще бъдат изменени.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Но Ти си същият, И Твоите години няма да се свършат.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Чадата на слугите Ти ще се установят, И потомството им ще се утвърди пред Тебе.
