Zsoltárok 10
1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
O Yahweh, nganong nagpalayo ka man kanako? Nganong gitagoan mo man ang imong kaugalingon sa panahon sa kalisdanan?
2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
Tungod sa ilang pagkamapahitas-on, gilutos sa mga tawong daotan ang mga dinaogdaog; apan palihog tugoti nga malit-ag ang mga daotan pinaagi sa ilang kaugalingong gipanglaraw.
3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
Kay gipasigarbo sa tawong daotan sa iyang labing lalom nga mga tinguha; gipanalanginan niya ang mga hakog ug gibiaybiay si Yahweh.
4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
Ang tawong daotan nagpataas sa iyang panagway; wala niya pangitaa ang Dios. Wala gayod siya maghunahuna mahitungod sa Dios tungod kay wala gayod siya magpakabana mahitungod kaniya.
5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Luwas siya sa tanang panahon, apan ang imong matarong nga kasugoan hataas pa kaayo alang kaniya; giyam-iran niya ang tanan niyang mga kaaway.
6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
Nag-ingon siya sa iyang kasingkasing, “Dili gayod ako mapakyas; sa tibuok kaliwatan dili ako makatagamtam ug kalisod.”
7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
Ang iyang baba napuno sa mga pagtunglo ug sa mga bakak, makadaot nga mga pulong; ang iyang dila makadaot ug makalaglag.
8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
Mag-atang siya sa kabaryohan; diha sa hilit nga dapit pamatyon niya ang walay sala; ang iyang mga mata naniid sa mga tawong walay mahimo.
9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
Nagbantay siya sa hilit sama sa liyon nga anaa sa kasagbotan; naghupo ug naghulat sa pagtukob sa mga dinaogdaog. Gidakop niya ang mga dinaogdaog pinaagi sa pagbira niya sa iyang pukot.
10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
Gidugmok ug gilutos niya ang iyang gibiktima; nahulog (sila) ngadto sa iyang lig-on nga mga pukot.
11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
Nag-ingon siya sa iyang kasingkasing, “Nahikalimot na ang Dios; gitagoan niya ang iyang panagway; dili na siya magpakabana sa pagtan-aw.”
12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
Barog, O Yahweh! Bayawa ang imong kamot, O Dios! Ayaw kalimti ang mga dinaogdaog.
13 Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
Nganong gisalikway man sa tawong daotan ang Dios ug nag-ingon sa iyang kasingkasing, “Dili mo ako basolon”?
14 Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
Nakakita ka niini, kay nakita mo kanunay ang nagpahamtang sa mga pag-antos ug mga kagul-anan. Gitugyan sa mga makaluluoy ang ilang kaugalingon diha kanimo; giluwas mo ang mga ilo.
15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
Dugmoka ang bukton sa masalaypon ug tawong daotan. Paningli siya sa iyang daotang mga binuhatan, nga gihunahuna niya nga dili mo masayran.
16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
Si Yahweh Hari hangtod sa kahangtoran; gipapahawa niya ang kanasoran sa iyang yuta.
17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
O Yahweh, gidungog mo ang mga panginahanglan sa mga dinaogdaog; gilig-on mo ang ilang kasingkasing, gipatalinghogan mo ang ilang pag-ampo;
18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
Gipanalipdan mo ang mga ilo ug ang mga dinaogdaog aron walay tawo sa kalibotan ang mangalisang pag-usab.
