< Példabeszédek 8 >

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
Não clama porventura a sabedoria, e a inteligência não dá a sua voz?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
No cume das alturas, junto ao caminho, nas encruzilhadas das veredas se põe.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Da banda das portas da cidade, à entrada da cidade, e à entrada das portas está gritando.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
A vós, ó homens, clamo; e a minha voz se dirige aos filhos dos homens.
5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Entendei, ó símplices, a prudência: e vós, loucos, entendei do coração.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Ouvi, porque falarei coisas excelentes: os meus lábios se abrirão para a equidade.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Porque a minha boca proferirá a verdade, e os meus lábios abominam a impiedade.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Em justiça estão todas as palavras da minha boca: não há nelas nenhuma coisa tortuosa nem perversa.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Todas elas são retas para o que bem as entende, e justas para os que acham o conhecimento.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Aceitai a minha correção, e não a prata: e o conhecimento, mais do que o ouro fino escolhido.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Porque melhor é a sabedoria do que os rubins; e tudo o que mais se deseja não se pode comparar com ela.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Eu, a sabedoria, habito com a prudência, e acho a ciência dos conselhos.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
O temor do Senhor é aborrecer o mal: a soberba, e a arrogância, e o mau caminho, e a boca perversa, aborreço.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Meu é o conselho e verdadeira sabedoria: eu sou o entendimento, minha é a fortaleza.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Por mim reinam os reis e os príncipes ordenam justiça.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Por mim dominam os dominadores, e príncipes, todos os juízes da terra.
17 Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Eu amo aos que me amam, e os que de madrugada me buscam me acharão.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Riquezas e honra estão comigo; como também opulência durável e justiça.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Melhor é o meu fruto do que o fino ouro e do que o ouro refinado, e as minhas novidades do que a prata escolhida.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Faço andar pelo caminho da justiça, no meio das veredas do juízo.
21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Para que faça herdar bens permanentes aos que me amam, e eu encha os seus tesouros.
22 Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
O Senhor me possuiu no princípio de seus caminhos, desde então, e antes de suas obras.
23 Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Desde a eternidade fui ungida, desde o princípio, antes do começo da terra.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Quando ainda não havia abismos, fui gerada, quando ainda não havia fontes carregadas de águas.
25 Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Antes que os montes se houvessem assentado, antes dos outeiros, eu era gerada.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Ainda não tinha feito a terra, nem os campos, nem o princípio dos mais miúdos do mundo.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Quando preparava os céus, ai estava eu, quando compassava ao redor a face do abismo,
28 Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Quando afirmava as nuvens de cima, quando fortificava as fontes do abismo,
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Quando punha ao mar o seu termo, para que as águas não trespassassem o seu mando, quando compunha os fundamentos da terra.
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Então eu estava com ele por aluno: e eu era cada dia as suas delícias, folgando perante ele em todo o tempo;
31 Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
Folgando no seu mundo habitável, e achando as minhas delícias com os filhos dos homens.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Agora, pois, filhos, ouvi-me, porque bem-aventurados serão os que guardarem os meus caminhos.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Ouvi a correção, e sede sábios, e não a rejeiteis.
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Bem-aventurado o homem que me dá ouvidos, velando às minhas portas cada dia, esperando às hombreiras das minhas entradas.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Porque o que me achar achará a vida, e alcançará favor do Senhor.
36 De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Mas o que pecar contra mim violentará a sua própria alma: todos os que me aborrecem amam a morte.

< Példabeszédek 8 >