< Példabeszédek 1 >
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Provérbios de Salomão, filho de David, rei de Israel;
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Para se conhecer a sabedoria e a instrução; para se entenderem as palavras da prudência;
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Para se receber a instrução do entendimento, a justiça, o juízo, e a equidade;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Para dar aos símplice prudência, e aos moços conhecimento e bom siso;
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Para o sábio ouvir e crescer em doutrina, e o entendido adquirir sábios conselhos;
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Para entender provérbios e a sua declaração: como também as palavras dos sábios, e as suas adivinhações.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
O temor do Senhor é o princípio da ciência: os loucos desprezam a sabedoria e a instrução.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Filho meu, ouve a instrução de teu pai, e não deixes a doutrina de tua mãe.
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Porque diadema de graça serão para a tua cabeça, e colares para o teu pescoço.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Filho meu, se os pecadores te atraírem com afagos, não consintas.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Se disserem: Vem conosco; espiemos o sangue; espreitemos o inocente sem razão;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol )
Traguemo-los vivos, como a sepultura; e inteiros, como os que descem à cova; (Sheol )
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Acharemos toda a sorte de fazenda preciosa; encheremos as nossas casas de despojos;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Lança a tua sorte entre nós; teremos todos uma só bolsa.
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Filho meu, não te ponhas a caminho com eles: desvia o pé das suas veredas;
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Porque os seus pés correm para o mal, e se apressam a derramar sangue.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Na verdade debalde se estende a rede perante os olhos de toda a sorte de aves.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
E estes armam ciladas contra o seu próprio sangue; e as suas próprias vidas espreitam.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Assim são as veredas de todo aquele que usa de avareza: ela prenderá a alma de seus amos.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
A suprema sabedoria altamente clama de fora: pelas ruas levanta a sua voz.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Nas encruzilhadas, em que há tumultos, clama: às entradas das portas, na cidade profere as suas palavras.
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Até quando, ó símplices, amareis a simplicidade? e vós, escarnecedores, desejareis o escarneio? e vós, loucos, aborrecereis o conhecimento?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Tornai-vos à minha repreensão: eis que abundantemente vos derramarei de meu espírito e vos farei saber as minhas palavras.
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Porquanto clamei, e vós recusastes; estendi a minha mão, e não houve quem desse atenção;
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Mas rejeitastes todo o meu conselho, e não quizestes a minha repreensão.
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Também eu me rirei na vossa perdição, e zombarei, vindo o vosso temor;
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Vindo como a assolação o vosso temor, e vindo a vossa perdição como uma tormenta, sobrevindo-vos aperto e angústia.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Então a mim clamarão, porém eu não responderei; de madrugada me buscarão, porém não me acharão.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Porquanto aborreceram o conhecimento; e não elegeram o temor do Senhor;
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Não consentiram ao meu conselho e desprezaram toda a minha repreensão.
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Assim que comerão do fruto do seu caminho, e fartar-se-ão dos seus próprios conselhos.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Porque o desvio dos símplices os matará, e a prosperidade dos loucos os destruirá.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Porém o que me der ouvidos habitará seguramente, e estará descançado do temor do mal