< Példabeszédek 7 >
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
My son, keep my words, And treasure up my commandments with thee!
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Keep my commandments and live! Yea, my teaching, as the apple of thine eye!
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Bind them upon thy fingers, Write them upon the tablet of thy heart!
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Say unto wisdom, “Thou art my sister!” And call understanding thy near acquaintance;
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
That they may keep thee from the wife of another, From the stranger, that useth smooth words.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
For through the window of my house, Through the lattice I was looking forth,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
And I saw among the simple ones, I discerned among the youths, A young man void of understanding.
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
He was passing through the street near her corner, And was going the way to her house,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
At twilight, in the evening, At midnight, yea, in the thick darkness.
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
And, behold, a woman met him, In the attire of a harlot, and subtle of heart, —
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
One noisy and unruly, Whose feet abide not in her house;
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Who is now in the streets, now in the broad places, And lurketh near every corner.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
She caught hold of him and kissed him, And with a shameless face said to him,
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
“Thank-offerings have been upon me, And this day have I performed my vows;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Therefore came I forth to meet thee, —Diligently to seek thy face, and I have found thee!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
I have spread my bed with coverlets, With tapestry of the thread of Egypt.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
I have sprinkled my bed With myrrh, aloes, and cinnamon.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Come, let us take our fill of love until the morning; Let us solace ourselves with caresses.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
For the good-man is not at home; He is gone a long journey;
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
He hath taken a purse of money with him; At the day of the full moon he will return.”
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
By her much fair speech she seduced him; By the smoothness of her lips she drew him away.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
He goeth after her straightway, As an ox goeth to the slaughter, Or as one in fetters to the chastisement of the fool,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Till an arrow strike through his liver; —As a bird hasteneth into the snare, And knoweth not that it is laid for its life.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Now, therefore, ye children, hearken to me, And attend to the words of my mouth!
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Let not thy heart turn aside to her ways; Go not astray in her paths!
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
For many are the wounded which she hath cast down; Yea, countless is the number of those slain by her.
27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. (Sheol )
Her house is the way to the under-world, Leading down to the chambers of death. (Sheol )