< Példabeszédek 27 >

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
No te alabes del día de mañana; porque no sabes que parirá el día.
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
Alábete el extraño, y no tu boca: el ajeno, y no tus labios.
3 Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
Pesada es la piedra, y la arena pesa: mas la ira del insensato es más pesada que ambas cosas.
4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
Cruel es la ira; e impetuoso el furor: ¿mas quién parará delante de la envidia?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
Mejor es la reprensión manifiesta, que el amor oculto.
6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
Fieles son las heridas del que ama; e importunos los besos del que aborrece.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
El alma harta huella el panal de miel: mas al alma hambrienta todo lo amargo es dulce.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
Cual es el ave que se va de su nido, tal es el hombre que se va de su lugar.
9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
El ungüento y el sahumerio alegran el corazón; y el amigo al hombre con el consejo dado de ánimo.
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
No dejes a tu amigo, ni al amigo de tu padre: ni entres en casa de tu hermano el día de tu aflicción: mejor es el vecino cercano, que el hermano lejano.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
Sé sabio, o! hijo mío, y alegra mi corazón; y tendré que responder al que me deshonrare.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
El avisado ve el mal, y escóndese: mas los simples pasan, y llevan el daño.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
Quítale su ropa, porque fió al extraño; y por la extraña, préndale.
14 A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
El que bendice a su amigo a alta voz madrugando de mañana, por maldición se le contará.
15 A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
Gotera continua en tiempo de lluvia, y la mujer rencillosa son semejantes.
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
El que la escondió, escondió el viento; porque el aceite en su mano derecha clama.
17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
Hierro con hierro se aguza; y el hombre aguza el rostro de su amigo.
18 Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
El que guarda la higuera, come su fruto: y el que guarda a su señor, será honrado.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
Como un agua se parece a otra, así el corazón del hombre al otro.
20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol h7585)
El sepulcro y la perdición nunca se hartan: así los ojos de los hombres nunca se hartan. (Sheol h7585)
21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
El crisol prueba la plata, y la fragua el oro; y al hombre la boca del que le alaba.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
Aunque majes al insensato en un mortero entre granos de trigo majados a pisón, no se quitará de él su fatuidad.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
Considera atentamente el rostro de tus ovejas: pon tu corazón al ganado.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
Porque las riquezas no son para siempre; ¿y la corona será para perpetuas generaciones?
25 Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
Saldrá la grama, aparecerá la yerba, y segarse han las yerbas de los montes.
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
Los corderos para tus vestidos, y los cabritos para el precio del campo.
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
Y abundancia de leche de las cabras para tu mantenimiento, y para mantenimiento de tu casa, y para sustento de tus criadas.

< Példabeszédek 27 >