< Példabeszédek 27 >
1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod mit szül a nap.
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
Dicsérjen más téged és ne tenszájad idegen és ne tenajkaid.
3 Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
Kő nehézsége, föveny súlyossága: de az oktalannak bosszúsága kettejöknél nehezebb.
4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
Indulatnak kegyetlensége és haragnak áradása; de ki állhat meg a féltékenység előtt?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
Jobb a nyílt feddés, mint a rejtett szeretet.
6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
Hűségesek a barátnak verései, s bőségesek a gyűlölőnek csókjai.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
Jóllakott lélek tapossa a színmézet, de éhező léleknek minden keserű édes.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
Mint madár, mely elbujdosik fészkéből, olyan a férfi, ki elbujdosik helyéből.
9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
Olaj meg füstölőszer megörvendezteti a szívet: olyan a barát édessége lelkének tanácsából.
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
Barátodat és atyád barátját el ne hagyd, és testvéred házába ne menj szerencsétlenséged napján; jobb a közeli szomszéd, mint távoli testvér.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek gyalázómnak!
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
Az okos látta a bajt és elrejtőzött; az együgyűek tova haladtak, lakoltak.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
Vedd el ruháját, mert kezeskedett másért, az idegen nőért zálogold őt meg.
14 A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
A ki barátját fennhangon áldja korán reggel, átoknak tudatik az be neki.
15 A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
Csepegő eresz esőzés napján és czivódó asszony egyenlő;
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
a ki őt elrejtette, szelet rejtett el, és olaj a jobbjában elkiáltja magát.
17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
Vasat vason élesítenek, és ember élesíti társának tekintetét.
18 Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
A ki őrzi a fügefát, enni fogja gyümölcsét, s a ki megőrzi urát, azt tisztelni fogják.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
Mint a víz az arczot az arcznak, úgy a szív az embert az embernek.
20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol )
Alvilág és enyészet nem laknak jól, s az ember szemei sem laknak jól. (Sheol )
21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
Tégely az ezüstnek, kohó az aranynak, és az ember dicsérete szerint. Mert nem örökké tart a gazdagság; avagy a korona nemzedékre meg nemzedékre marad-e?
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
Ha megtöröd az oktalant mozsárban dara között a törővel, nem távozik tőle az ő oktalansága. Eltűnt a fű, mutatkozott a sarjú, és betakaríttatnak a hegyek füvei;
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
Ismerd meg jól nyájad színét, fordítsd szívedet a nyájakra.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25 Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
juhok a ruházásodra és mező vételárául bakok;
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
és kecskék teje eleségedül elegendő, házad népe eleségéül, meg élelmül szolgálóidnak.