< Példabeszédek 27 >
1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
Boast not thyself of to-morrow, For thou knowest not what a day bringeth forth.
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
Let another praise thee, and not thine own mouth, A stranger, and not thine own lips.
3 Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
A stone [is] heavy, and the sand [is] heavy, And the anger of a fool Is heavier than they both.
4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
Fury [is] fierce, and anger [is] overflowing, And who standeth before jealousy?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
Better [is] open reproof than hidden love.
6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
Faithful are the wounds of a lover, And abundant the kisses of an enemy.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
A satiated soul treadeth down a honeycomb, And [to] a hungry soul every bitter thing [is] sweet.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
As a bird wandering from her nest, So [is] a man wandering from his place.
9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
Ointment and perfume rejoice the heart, And the sweetness of one's friend — from counsel of the soul.
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
Thine own friend, and the friend of thy father, forsake not, And the house of thy brother enter not In a day of thy calamity, Better [is] a near neighbour than a brother afar off.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
Be wise, my son, and rejoice my heart. And I return my reproacher a word.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
The prudent hath seen the evil, he is hidden, The simple have passed on, they are punished.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
Take his garment, when a stranger hath been surety, And for a strange woman pledge it.
14 A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
Whoso is saluting his friend with a loud voice, In the morning rising early, A light thing it is reckoned to him.
15 A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
A continual dropping in a day of rain, And a woman of contentions are alike,
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
Whoso is hiding her hath hidden the wind, And the ointment of his right hand calleth out.
17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
Iron by iron is sharpened, And a man sharpens the face of his friend.
18 Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
The keeper of a fig-tree eateth its fruit, And the preserver of his master is honoured.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
As [in] water the face [is] to face, So the heart of man to man.
20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol )
Sheol and destruction are not satisfied, And the eyes of man are not satisfied. (Sheol )
21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
A refining pot [is] for silver, and a furnace for gold, And a man according to his praise.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
If thou dost beat the foolish in a mortar, Among washed things — with a pestle, His folly turneth not aside from off him.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
Know well the face of thy flock, Set thy heart to the droves,
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
For riches [are] not to the age, Nor a crown to generation and generation.
25 Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
Revealed was the hay, and seen the tender grass, And gathered the herbs of mountains.
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
Lambs [are] for thy clothing, And the price of the field [are] he-goats,
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
And a sufficiency of goats' milk [is] for thy bread, For bread to thy house, and life to thy damsels!