Példabeszédek 24
1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
Ne æmuleris viros malos, nec desideres esse cum eis:
2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
quia rapinas meditatur mens eorum, et fraudes labia eorum loquuntur.
3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
Sapientia ædificabitur domus, et prudentia roborabitur.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
In doctrina replebuntur cellaria, universa substantia pretiosa et pulcherrima.
5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
Vir sapiens, fortis est: et vir doctus, robustus et validus.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
Quia cum dispositione initur bellum: et erit salus ubi multa consilia sunt.
7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
Excelsa stulto sapientia, in porta non aperiet os suum.
8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
Qui cogitat mala facere, stultus vocabitur.
9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
Cogitatio stulti peccatum est: et abominatio hominum detractor.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
Si desperaveris lassus in die angustiæ: imminuetur fortitudo tua.
11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
Erue eos, qui ducuntur ad mortem: et qui trahuntur ad interitum liberare ne cesses.
12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
Si dixeris: Vires non suppetunt: qui inspector est cordis, ipse intelligit, et servatorem animæ tuæ nihil fallit, reddetque homini iuxta opera sua.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
Comede, fili mi, mel, quia bonum est, et favum dulcissimum gutturi tuo:
14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
Sic et doctrina sapientiæ animæ tuæ: quam cum inveneris, habebis in novissimis spem, et spes tua non peribit.
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
Ne insidieris, et quæras impietatem in domo iusti, neque vastes requiem eius.
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
Septies enim cadet iustus, et resurget: impii autem corruent in malum.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
Cum ceciderit inimicus tuus, ne gaudeas, et in ruina eius ne exultet cor tuum:
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
ne forte videat Dominus, et displiceat ei, et auferat ab eo iram suam.
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
Ne contendas cum pessimis, nec æmuleris impios:
20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
quoniam non habent futurorum spem mali, et lucerna impiorum extinguetur.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
Time Dominum, fili mi, et regem: et cum detractoribus non commiscearis:
22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
quoniam repente consurget perditio eorum: et ruinam utriusque quis novit?
23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
Hæc quoque sapientibus: Cognoscere personam in iudicio non est bonum.
24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
Qui dicunt impio: Iustus es: maledicent eis populi, et detestabuntur eos tribus.
25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
Qui arguunt eum, laudabuntur: et super ipsos veniet benedictio.
26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
Labia deosculabitur, qui recta verba respondet.
27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
Præpara foris opus tuum, et diligenter exerce agrum tuum: ut postea ædifices domum tuam.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
Ne sis testis frustra contra proximum tuum: nec lactes quemquam labiis tuis.
29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
Ne dicas: Quomodo fecit mihi, sic faciam ei: reddam unicuique secundum opus suum.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
Per agrum hominis pigri transivi, et per vineam viri stulti:
31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
et ecce totum repleverant urticæ, et operuerant superficiem eius spinæ, et maceria lapidum destructa erat.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
Quod cum vidissem, posui in corde meo, et exemplo didici disciplinam.
33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
Parum, inquam, dormies, modicum dormitabis, pauxillum manus conseres, ut quiescas:
34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
et veniet tibi quasi cursor egestas, et mendicitas quasi vir armatus.
