Példabeszédek 14

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

Mandranjy ty akiba’e ty rakemba mahihitse, fe arotsa’ ty minè an-taña’e ty aze.

2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

Mañeveñe am’ Iehovà ty mañavelo an-kahiti’e, fe manirika aze ty mengok’ amo lala’eo.

3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

Am-bava’ i dagola ty kobay ho an-dambosi’e, fe mañaro ty mahihitse o fivimbi’eo.

4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

Ie tsy eo añombe, koake ty riha’e; Toe mahavokatse ty haozaran’ añombe.

5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

Tsy mandañitse ty mpitalily migahiñe, fe mikofòke habodiake ty mpitarom-bande.

6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

Mipay hihitse ty mpanivetive fa tsy mahatrea, fe mora ami’ty mahafohiñe ty hitendreke hilala.

7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

Mihankaña ami’ty fiatrefañe i minèñey, fa tsy ho oni’o eo ty soñy mahilala.

8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

Ty hihi’ i mahilalay: le t’ie mahatsikarake ty lia’e, fe hakalitahañe ty hagegean-dagola.

9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

Sirikae’ ty minèñe ty fisolohoañe, fe amo vañoñeo ty fiharoan-drehake.

10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

Fohi’ ty troke ty hafaim-piai’e, vaho tsy itraofa’ ty ambahiny ty firebeha’e.

11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

Harotsake ty akiba’ i rati-tserekey, fe hiraorao ty kivoho’ o vañoñeo.

12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

Eo ty làlañe atao’ ondaty ho vantañe, f’ie migodañe mb’an-kavilasy ao.

13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Mikoretse ty arofo ndra t’ie miankahake, vaho migadoñ’ an-kontoke ty rebeke.

14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

Atsake o sata’eo ty midisa-voly, fe mahaeneñe t’indaty soa i azey.

15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

Kila iantofa’ ty seretse, fe tsakorè’ ty hendre o lia’eo.

16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

Mihilotse ty mahihitse vaho iholiara’e ty raty, fe mijikajika naho mitsidaredare ty dagola.

17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

Manao raha tsi-roe-tafa-toe ty mora boseke, vaho tsambolitioheñe ty mikinia.

18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

Mandova hagegeañe ty seretse, fe sabakaen-kilala ty hendre.

19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

Hidrakadrakak’ anatrefa’ ty soa ty raty, naho an-dalambei’ o vantañeo ty tsereheñe.

20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

Heje’ ty rañe’e i rarakey, fe maro ty mikoko i mpañalealey.

21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

Aman-tahiñe ty manirìka ondaty, haha ka ty matarike amo poi’eo.

22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

Tsy hidridrike hao ty mpikilily? Fe fiferenaiñañe naho hatò ro amo misafiry hasoao.

23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

Amam-bokatse ze hene fitoloñañe, fe mahararake ty soñy mikofofoake.

24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.

Sabaka’ o mahihitseo ty vara’e; fe hagegeañe ty hanè’ o dagolao.

25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

Mpañaha aiñe ty mpitaroñe mahity, fe mpikitro-draha ty mikofò-bande.

26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

Fañarovañe fatratse ty fañeveñañe am’ Iehovà, vaho amam-pipalirañe o ana’eo.

27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

Havelo ­migoangoañe ty fañeveñañe am’ Iehovà, toe fampiariañe o fandri-kakoromahañeo.

28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

Enge’ i mpanjakay ty borizañe maro; ampoheke ka ty ana-donake tsy ama’ ondaty.

29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

Àmpon-kilala ty malaon-kaviñerañe; fe mpañonjo hagegeañe ty mora boseke.

30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

Mahavelon-tsandriñe ty arofo hendre, fe mahavoroke taolañe ty farahy.

31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

Mitera i Andrianamboatse aze ty mamorekeke o rarakeo, fe miasy Aze ty mitretre mahatra.

32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

Arotsa’ ty fandilara’e ty rati-tsereke, fe am-pitsalohañe ty vañoñe te mivetrake.

33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.

Mimoneñe añ’arofo’ i mahilalay ty hihitse, fe abentabenta’ o dagolao ty antrok’ ao.

34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

Mañonjom-pifeheañe ty havañonañe, fe mañìnje o borizañeo ty hakeo.

35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

Osihe’ ty mpanjaka ty mpitoroñe mitoloñe an-kihitse, fe atretrè’e an-kaviñerañe ty manao hasalarañe.