Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
O anake, tsendreño ty hihiko; atokilaño mb’am-pahilalako ty sofi’o,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
hifejaña’o ty filie-batañe, naho hañaja hilala o soñi’oo.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Mitsopa-tantele ty soñin-tsimirirañe, vaho malama te amo solikeo ty vava’e;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
f’ie mafaitse te amo vahon-tsoiñeo am-para’e, masioñe hoe fibara sambe-lela’e.
Mizotso mb’am-pikoromaham-beo o tombo’eo, mitalifitse mb’an-tsikeokeok’ ao ty lia’e. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Tsy haraharae’e i lalan-kaveloñey; mihelahela o lala’eo, fe amoea’e.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Aa le mitsanoña ahy henaneo ry anake, vaho ko mivike amo entam-bavakoo.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Ahankaño lavits’ aze ty lala’o, vaho ko itotofa’o ty sariran-akiba’e;
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
tsy mone hatolo’o ami’ty ila’e ty enge’o, naho o tao’oo amy mifajifajiy,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
mbore hampiboboke ty ambahiny ty haozara’o, vaho mb’añ’akiba’ ty alik’ama’o o nimokora’oo;
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
Hiñeoñeon-drehe añ’andron-kònka’o, ie mihomake ty nofo’o naho ty sandri’o,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
ami’ty hoe: Akore te nalaim-pandilovan-draho, naho niheje’ ty troko o endakeo!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Tsy nitsendreñeko ty fiarañanaña’ o mpañanakoo, tsy nanokilañako sofiñe o mpañoke ahikoo.
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Fa an-titotse ho nianto iraho, añivo’ ty fivory naho i valobohòkey.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Minoma rano an-kadaha’o avao rano midoañe boak’an-tatefatse’o ao.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Hienene mb’an-dalambey mb’eo hao ty rano’o migoangoañeo? rano hitsiritsiok’ an-damoke eo?
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Ehe t’ie azo, fa ko andiva’o ami’ty ambahiny.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Ho soa-tata ty fipotitiaha’o, vaho irebeho ty valin-katora’o.
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Hirañe mikoko re, renen-kira maintelèñe— hampaheneñe azo nainai’e o fatroa’eo, i fikokoa’ey avao ty hilosora’o.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Akore, anake, t’ie tsepahe’ ty karapilo? naho fihine’ ty arañan’ ambahiny?
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Sindre añatrefam-pihaino’ Iehovà o lala’ ondatio, Songa tsikarahe’e o lalan-tsile’eo.
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Ho fandrihe’ ty hatsivokara’e ty lo-tsereke, vaho hamihiñe aze am-bahotse o hakeo’eo.
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Hikenkan-dre fa po-hilala, ty halosoran-kagegea’e ty hampivike aze.
