< Példabeszédek 14 >

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
知恵はその家を建て、愚かさは自分の手でそれをこわす。
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
まっすぐに歩む者は主を恐れる、曲って歩む者は主を侮る。
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
愚かな者の言葉は自分の背にむちを当てる、知恵ある者のくちびるはその身を守る。
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
牛がなければ穀物はない、牛の力によって農作物は多くなる。
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
真実な証人はうそをいわない、偽りの証人はうそをつく。
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
あざける者は知恵を求めても得られない、さとき者は知識を得ることがたやすい。
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
愚かな者の前を離れ去れ、そこには知識の言葉がないからである。
8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
さとき者の知恵は自分の道をわきまえることにあり、愚かな者の愚かは、欺くことにある。
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
神は悪しき者をあざけられる、正しい者は、その恵みを受ける。
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
心の苦しみは心みずからが知る、その喜びには他人はあずからない。
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
悪しき者の家は滅ぼされ、正しい者の幕屋は栄える。
12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
人が見て自ら正しいとする道でも、その終りはついに死に至る道となるものがある。
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
笑う時にも心に悲しみがあり、喜びのはてに憂いがある。
14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
心のもとれる者はそのしわざの実を刈り取り、善良な人もまたその行いの実を刈り取る。
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
思慮のない者はすべてのことを信じる、さとき者は自分の歩みを慎む。
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
知恵ある者は用心ぶかく、悪を離れる、愚かな者は高ぶって用心しない。
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
怒りやすい者は愚かなことを行い、賢い者は忍耐強い。
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
思慮のない者は愚かなことを自分のものとする、さとき者は知識をもって冠とする。
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
悪人は善人の前にひれ伏し、悪しき者は正しい者の門にひれ伏す。
20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
貧しい者はその隣にさえも憎まれる、しかし富める者は多くの友をもつ。
21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
隣り人を卑しめる者は罪びとである、貧しい人をあわれむ者はさいわいである。
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
悪を計る者はおのれを誤るではないか、善を計る者にはいつくしみと、まこととがある。
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
すべての勤労には利益がある、しかし口先だけの言葉は貧乏をきたらせるだけだ。
24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
知恵ある者の冠はその知恵である、愚かな者の花の冠はただ愚かさである。
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
まことの証人は人の命を救う、偽りを吐く者は裏切者である。
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
主を恐れることによって人は安心を得、その子らはのがれ場を得る。
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
主を恐れることは命の泉である、人を死のわなからのがれさせる。
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
王の栄えは民の多いことにあり、君の滅びは民を失うことにある。
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
怒りをおそくする者は大いなる悟りがあり、気の短い者は愚かさをあらわす。
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
穏やかな心は身の命である、しかし興奮は骨を腐らせる。
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
貧しい者をしえたげる者はその造り主を侮る、乏しい者をあわれむ者は、主をうやまう。
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
悪しき者はその悪しき行いによって滅ぼされ、正しい者はその正しきによって、のがれ場を得る。
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
知恵はさとき者の心にとどまり、愚かな者の心に知られない。
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
正義は国を高くし、罪は民をはずかしめる。
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
賢いしもべは王の恵みをうけ、恥をきたらす者はその怒りにあう。

< Példabeszédek 14 >