Lukács 2
1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
Now in those days a decree went out from Caesar Augustus that a census should be taken of the whole empire.
2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
This was the first census to take place while Quirinius was governor of Syria.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
And everyone went to his own town to register.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
So Joseph also went up from Nazareth in Galilee to Judea, to the city of David called Bethlehem, since he was from the house and line of David.
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
He went there to register with Mary, who was pledged to him in marriage and was expecting a child.
6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
While they were there, the time came for her Child to be born.
7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
And she gave birth to her firstborn, a Son. She wrapped Him in swaddling cloths and laid Him in a manger, because there was no room for them in the inn.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
And there were shepherds residing in the fields nearby, keeping watch over their flocks by night.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
Just then an angel of the Lord stood before them, and the glory of the Lord shone around them, and they were terrified.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
But the angel said to them, “Do not be afraid! For behold, I bring you good news of great joy that will be for all the people:
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Today in the city of David a Savior has been born to you. He is Christ the Lord!
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
And this will be a sign to you: You will find a baby wrapped in swaddling cloths and lying in a manger.”
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
And suddenly there appeared with the angel a great multitude of the heavenly host, praising God and saying:
14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
“Glory to God in the highest, and on earth peace to men on whom His favor rests!”
15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
When the angels had left them and gone into heaven, the shepherds said to one another, “Let us go to Bethlehem and see this thing that has happened, which the Lord has made known to us.”
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
So they hurried off and found Mary and Joseph and the Baby, who was lying in the manger.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
After they had seen the Child, they spread the message they had received about Him.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
And all who heard it were amazed at what the shepherds said to them.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
But Mary treasured up all these things and pondered them in her heart.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
The shepherds returned, glorifying and praising God for all they had heard and seen, which was just as the angel had told them.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
When the eight days until His circumcision had passed, He was named Jesus, the name the angel had given Him before He had been conceived.
22 Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
And when the time of purification according to the Law of Moses was complete, His parents brought Him to Jerusalem to present Him to the Lord
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(as it is written in the Law of the Lord: “Every firstborn male shall be consecrated to the Lord”),
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
and to offer the sacrifice specified in the Law of the Lord: “A pair of turtledoves or two young pigeons.”
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
Now there was a man in Jerusalem named Simeon, who was righteous and devout. He was waiting for the consolation of Israel, and the Holy Spirit was upon him.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
The Holy Spirit had revealed to him that he would not see death before he had seen the Lord’s Christ.
27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Led by the Spirit, he went into the temple courts. And when the parents brought in the child Jesus to do for Him what was customary under the Law,
28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Simeon took Him in his arms and blessed God, saying:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
“Sovereign Lord, as You have promised, You now dismiss Your servant in peace.
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
For my eyes have seen Your salvation,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
which You have prepared in the sight of all people,
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
a light for revelation to the Gentiles, and for glory to Your people Israel.”
33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
The Child’s father and mother were amazed at what was spoken about Him.
34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
Then Simeon blessed them and said to His mother Mary: “Behold, this Child is appointed to cause the rise and fall of many in Israel, and to be a sign that will be spoken against,
35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
so that the thoughts of many hearts will be revealed— and a sword will pierce your soul as well.”
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
There was also a prophetess named Anna, the daughter of Phanuel, of the tribe of Asher, who was well along in years. She had been married for seven years,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
and then was a widow to the age of eighty-four. She never left the temple, but worshiped night and day, fasting and praying.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
Coming forward at that moment, she gave thanks to God and spoke about the Child to all who were waiting for the redemption of Jerusalem.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
When Jesus’ parents had done everything required by the Law of the Lord, they returned to Galilee, to their own town of Nazareth.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
And the Child grew and became strong. He was filled with wisdom, and the grace of God was upon Him.
41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Every year His parents went to Jerusalem for the Feast of the Passover.
42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
And when He was twelve years old, they went up according to the custom of the Feast.
43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
When those days were over and they were returning home, the boy Jesus remained behind in Jerusalem, but His parents were unaware He had stayed.
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Assuming He was in their company, they traveled on for a day before they began to look for Him among their relatives and friends.
45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
When they could not find Him, they returned to Jerusalem to search for Him.
46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
Finally, after three days they found Him in the temple courts, sitting among the teachers, listening to them and asking them questions.
47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
And all who heard Him were astounded at His understanding and His answers.
48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
When His parents saw Him, they were astonished. “Child, why have You done this to us?” His mother asked. “Your father and I have been anxiously searching for You.”
49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
“Why were you looking for Me?” He asked. “Did you not know that I had to be in My Father’s house?”
50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
But they did not understand the statement He was making to them.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
Then He went down to Nazareth with them and was obedient to them. But His mother treasured up all these things in her heart.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
And Jesus grew in wisdom and stature, and in favor with God and man.
