Lukács 13
1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
Now there were some present at that very time who told Jesus about the Galileans whose blood Pilate had mixed with their sacrifices.
2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
Jesus responded to them, “Do you think that those Galileans were worse sinners than all the other Galileans because they suffered such things?
3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
No, I tell you, but if you do not repent, you will all likewise perish.
4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Or those eighteen who were killed when the tower in Siloam fell on them, do you think they were worse offenders than all the other people who dwell in Jerusalem?
5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
No, I tell you, but if you do not repent, you will all likewise perish.”
6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
Then he told this parable: “A man had a fig tree planted in his vineyard, and he came looking for fruit on it but did not find any.
7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
So he said to the vinedresser, ‘Behold, for three years I have come looking for fruit on this fig tree and have not found any. Cut it down! Why should it use up the soil?’
8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
But the vinedresser said to him in response, ‘Sir, allow it to remain for this year also, and I will dig around it and put manure on it.
9 És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
If it bears fruit, fine; but if not, yoʋ can cut it down in the coming year.’”
10 Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
One Sabbath Jesus was teaching in one of the synagogues.
11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
And behold, there was a woman who had suffered from a spirit of disability for eighteen years. She was bent over and could not stand up completely straight.
12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
When Jesus saw her, he called her over and said to her, “Woman, yoʋ are set free from yoʋr disability.”
13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
Then he laid his hands on her, and at once her back was made straight, and she began glorifying God.
14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
But the ruler of the synagogue, indignant because Jesus had healed on the Sabbath, said to the crowd in response, “There are six days in which work should be done; so come and be healed on those days and not on the Sabbath day.”
15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
Then the Lord said to him in response, “Hypocrites! Do not each of you on the Sabbath untie yoʋr ox or donkey from the manger, lead it away, and give it water?
16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
Then should not this woman, a daughter of Abraham whom Satan has bound for eighteen long years, be released from this bondage on the Sabbath day?”
17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.
When he said this, all his adversaries were put to shame, and the entire crowd was rejoicing over all the glorious things he was doing.
18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
Then Jesus said, “What is the kingdom of God like? To what should I compare it?
19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
It is like a grain of mustard seed that a man took and sowed in his garden. It grew and became a large tree, and the birds of the sky nested in its branches.”
20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Again he said, “To what should I compare the kingdom of God?
21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
It is like leaven that a woman took and mixed into three measures of flour until it had all been leavened.”
22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
Then Jesus traveled through towns and villages, teaching and making his way to Jerusalem.
23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
Someone said to him, “Lord, will only a few be saved?” Jesus said to them,
24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
“Strive to enter through the narrow gate. For many, I tell you, will seek to enter and will not be able to.
25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
Once the master of the house gets up and shuts the door, you will begin to stand outside and knock at the door, saying, ‘Lord, Lord, open the door for us.’ But he will answer you, ‘I do not know you or where you are from.’
26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
Then you will begin to say, ‘We ate and drank in yoʋr presence, and yoʋ taught in our streets.’
27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
But he will say, ‘I tell you, I do not know you or where you are from. Depart from me, all you workers of unrighteousness.’
28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
In that place there will be weeping and gnashing of teeth, when you see Abraham, Isaac, Jacob, and all the prophets in the kingdom of God, but you yourselves cast out.
29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
People will come from east and west, and from north and south, and recline at the banquet table in the kingdom of God.
30 És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
And behold, some are last who will be first, and some are first who will be last.”
31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
On that same day some Pharisees came up and said to Jesus, “Leave this place and go somewhere else, for Herod wants to kill yoʋ.”
32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
But he said to them, “Go tell that fox, ‘Behold, I will continue casting out demons and performing healings today and tomorrow, and on the third day I will finish my work.’
33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Nevertheless, I must go on my way today, tomorrow, and the following day; for it is unthinkable that a prophet should perish outside of Jerusalem.
34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
O Jerusalem, Jerusalem, the city that kills the prophets and stones those who are sent to yoʋ! How often I have wanted to gather yoʋr children together as a hen gathers her brood under her wings, but you were not willing!
35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
Behold, your house is left to you desolate. I tell you, you will certainly not see me again until the time comes when you say, ‘Blessed is he who comes in the name of the Lord!’”
