Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
One day, as Jesus was teaching the people in the temple courts and preaching the gospel, the priests and the scribes came with the elders
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
and said to him, “Tell us, by what authority are yoʋ doing these things, or who is it that gave yoʋ this authority?”
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
He answered them, “I will also ask you one question. Tell me:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
Did John's authority to baptize come from heaven or from men?”
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
So they discussed it among themselves, saying, “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Why did you not believe him?’
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, ‘From men,’ all the people will stone us, for they are persuaded that John was a prophet.”
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
So they answered that they did not know where it came from.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Then Jesus said to them, “Neither will I tell you by what authority I am doing these things.”
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Then he began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard, leased it to farmers, and left the country for a long time.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
At harvest time he sent a servant to the farmers so that they would give him some of the fruit of the vineyard. But the farmers beat that servant and sent him away empty-handed.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
So he proceeded to send another servant, but they beat him also, treated him shamefully, and sent him away empty-handed.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Then he proceeded to send a third, but they wounded him as well and threw him out.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
So the owner of the vineyard said, ‘What should I do? I will send my beloved son; perhaps when they see him they will have respect for him.’
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
But when they saw him, the farmers discussed it among themselves, saying, ‘This is the heir. Come, let us kill him so that the inheritance will be ours.’
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
So they threw him out of the vineyard and killed him. What then will the owner of the vineyard do to them?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
He will come and destroy those farmers and give the vineyard to others.” When the people heard this, they said, “Certainly not!”
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
But Jesus looked at them and said, “What then is the meaning of this Scripture: ‘The stone the builders rejected has become the cornerstone’?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Everyone who falls on that stone will be broken to pieces, but anyone on whom it falls will be crushed.”
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
Then the chief priests and the scribes wanted to arrest him at that very hour, for they knew he had spoken this parable against them, but they were afraid.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
So they watched him and sent spies who pretended to be sincere in order to catch him in something he said, so that they could deliver him up to the jurisdiction and authority of the governor.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
The spies asked him, “Teacher, we know that yoʋ speak and teach correctly, and that yoʋ do not show partiality but teach the way of God in truth.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Is it lawful for us to pay taxes to Caesar, or not?”
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
But perceiving their craftiness, Jesus said to them, “Why are you testing me?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
Show me a denarius. Whose image and inscription does it have?” They answered, “Caesar's.”
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
He said to them, “Then render to Caesar the things that are Caesar's, and to God the things that are God's.”
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
So they were not able to catch him in what he said in the presence of the people. And being amazed at his answer, they fell silent.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Now some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, came up and asked Jesus,
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
“Teacher, Moses wrote for us: ‘If a man's brother dies, leaving a wife but no children, that man must marry the widow and raise up offspring for his brother.’
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Now there were seven brothers. The first married a woman and died childless.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
The second married the widow, and he also died childless.
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
Likewise, the third also married her. In the same way all seven died, leaving no children.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Last of all, the woman also died.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
In the resurrection, therefore, which of them will she be the wife of? For the seven all had her as a wife.”
Jesus answered them, “The people of this age marry and are given in marriage, (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
but those who are considered worthy to attain to that age and the resurrection from the dead neither marry nor are they given in marriage. (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
Indeed they can no longer die, for they are like angels. They are sons of God, since they are sons of the resurrection.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
But even Moses indicated that the dead are raised, when he said in the passage about the burning bush, ‘The Lord, the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob.’
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
He is not the God of the dead, but of the living, for to him all are alive.”
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
Then some of the scribes responded, “Teacher, yoʋ have spoken well.”
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
And they no longer dared to ask him anything.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Then Jesus said to them, “How can it be said that the Christ is the Son of David?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
Even David himself says in the Book of Psalms, ‘The Lord said to my Lord, “Sit at my right hand
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
until I make yoʋr enemies a footstool for yoʋr feet.”’
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
David calls him ‘Lord,’ so how is he his son?”
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
As all the people were listening, Jesus said to his disciples,
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
“Beware of the scribes. They like to walk around in long robes, and they love to be greeted in the marketplaces and to have the best seats in the synagogues and the places of honor at banquets.
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
They devour widows' houses and for a pretense make long prayers. They will receive a more severe judgment.”
