Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
et respondens Iob ait
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
vere scio quod ita sit et quod non iustificetur homo conpositus Deo
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
si voluerit contendere cum eo non poterit ei respondere unum pro mille
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
sapiens corde est et fortis robore quis restitit ei et pacem habuit
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
qui transtulit montes et nescierunt hii quos subvertit in furore suo
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
qui commovet terram de loco suo et columnae eius concutiuntur
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
qui praecipit soli et non oritur et stellas claudit quasi sub signaculo
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
qui facit magna et inconprehensibilia et mirabilia quorum non est numerus
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
si venerit ad me non videbo si abierit non intellegam eum
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
si repente interroget quis respondebit ei vel quis dicere potest cur facis
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Deus cuius resistere irae nemo potest et sub quo curvantur qui portant orbem
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
quantus ergo sum ego qui respondeam ei et loquar verbis meis cum eo
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
qui etiam si habuero quippiam iustum non respondebo sed meum iudicem deprecabor
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
et cum invocantem exaudierit me non credo quod audierit vocem meam
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
in turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
si fortitudo quaeritur robustissimus est si aequitas iudicii nemo pro me audet testimonium dicere
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
si iustificare me voluero os meum condemnabit me si innocentem ostendere pravum me conprobabit
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
etiam si simplex fuero hoc ipsum ignorabit anima mea et taedebit me vitae meae
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
unum est quod locutus sum et innocentem et impium ipse consumit
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
si flagellat occidat semel et non de poenis innocentum rideat
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
terra data est in manu impii vultum iudicum eius operit quod si non ille est quis ergo est
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
dies mei velociores fuerunt cursore fugerunt et non viderunt bonum
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
pertransierunt quasi naves poma portantes sicut aquila volans ad escam
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
cum dixero nequaquam ita loquar commuto faciem meam et dolore torqueor
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
verebar omnia opera mea sciens quod non parceres delinquenti
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
si autem et sic impius sum quare frustra laboravi
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
si lotus fuero quasi aquis nivis et fulserint velut mundissimae manus meae
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
tamen sordibus intingues me et abominabuntur me vestimenta mea
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
neque enim viro qui similis mei est respondebo nec qui mecum in iudicio ex aequo possit audiri
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
auferat a me virgam suam et pavor eius non me terreat
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
loquar et non timebo eum neque enim possum metuens respondere
