Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
taedet animam meam vitae meae dimittam adversum me eloquium meum loquar in amaritudine animae meae
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
dicam Deo noli me condemnare indica mihi cur me ita iudices
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
numquid bonum tibi videtur si calumnieris et opprimas me opus manuum tuarum et consilium impiorum adiuves
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
numquid oculi carnei tibi sunt aut sicut videt homo et tu videbis
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
numquid sicut dies hominis dies tui et anni tui sicut humana sunt tempora
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
ut quaeras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
et scias quia nihil impium fecerim cum sit nemo qui de manu tua possit eruere
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
manus tuae plasmaverunt me et fecerunt me totum in circuitu et sic repente praecipitas me
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
memento quaeso quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
pelle et carnibus vestisti me et ossibus et nervis conpegisti me
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
vitam et misericordiam tribuisti mihi et visitatio tua custodivit spiritum meum
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
licet haec celes in corde tuo tamen scio quia universorum memineris
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
si peccavi et ad horam pepercisti mihi cur ab iniquitate mea mundum me esse non pateris
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
et si impius fuero vae mihi est et si iustus non levabo caput saturatus adflictione et miseria
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
et propter superbiam quasi leaenam capies me reversusque mirabiliter me crucias
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me et poenae militant in me
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
quare de vulva eduxisti me qui utinam consumptus essem ne oculus me videret
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
fuissem quasi qui non essem de utero translatus ad tumulum
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi dimitte ergo me ut plangam paululum dolorem meum
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
antequam vadam et non revertar ad terram tenebrosam et opertam mortis caligine
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
terram miseriae et tenebrarum ubi umbra mortis et nullus ordo et sempiternus horror inhabitans
