Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Y Job respondió y dijo:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
¡Si solo pudiera medirse mi pena, y ponerla en la balanza contra mi problema!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Porque entonces su peso sería más que la arena de los mares, debido a esto mis palabras han sido cortadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Porque las flechas del Todopoderoso están dentro de mí, y su veneno bebe mi espíritu, su ejército de temores se pone en orden contra mí.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
¿El asno de los campos emite su voz cuando tiene pasto? ¿O el buey hace sonidos sobre su comida?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
¿Tomará un hombre comida que no tenga sabor sin sal? ¿O hay algún sabor en la clara del huevo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Mi alma no desea tales cosas, son como enfermedades en mi comida.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
¡Si tan solo pudiera tener una respuesta a mi oración, y Dios me diera mi deseo!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Si solo él se complaciera en terminar conmigo; ¡Y soltaría su mano para destruirme!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Por lo tanto, todavía tendría consuelo y gozaría con los dolores de la muerte, porque siempre he respetado las palabras del Dios Santo.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
¿Tengo fuerzas para seguir esperando o tengo algún fin para estar esperando?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
¿Es mi fortaleza la fuerza de las piedras, o es mi carne de bronce?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
No tengo ayuda en mí mismo, y la sabiduría se me ha ido por completo.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
El que tiene el corazón cerrado contra su amigo que sufre, ha renunciado al temor del Todopoderoso.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mis amigos han sido desleales como un arroyo, como arroyos en los valles que llegan a su fin.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Que son oscuros por el hielo y la nieve que cae en ellos;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Bajo el ardiente sol se secan, y no llegan a nada debido al calor.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Las caravanas de camellos se desvían de su camino; van al vacío y son destruidos.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Las caravanas de camellos de Tema los buscaron y de Saba, los esperaban.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Ellos vinieron, fueron avergonzados por su esperanza; y confundida su esperanza.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Así son ustedes ahora; Ven mi triste condición y tienen miedo.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
¿Dije, dame algo? o ¿Hacer un pago para mí de su riqueza?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
¿O me sacas del poder de mi enemigo? o ¿Dar dinero para que me rescaten del poder de los malvados?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Dame la enseñanza y estaré callado; Y hazme ver mi error.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
¡Qué agradables son las palabras rectas! ¿Pero qué prueba hay en tus argumentos?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Mis palabras pueden parecer malas, pero las palabras de quien no tiene esperanza son para el viento.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
En verdad, ustedes echarían suerte sobre un huérfano, y capaz de vender a su propio amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Ahora pues, vuelvan sus ojos hacia mí, porque de verdad no diré lo que es falso en mi rostro.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Deja que tu mente sea cambiada, y no tengas una mala opinión de mí; Sí, cambia, porque mi justicia todavía está en mí.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
¿Hay mal en mi lengua? ¿No puede mi paladar discernir destrucción?
