Jób 6

1 Jób pedig felele, és monda:

Entonces Job respondió,

2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

“Oh, si mi angustia fuera pesada, ¡y toda mi calamidad puesta en la balanza!

3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Por ahora sería más pesado que la arena de los mares, por lo que mis palabras han sido precipitadas.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Porque las flechas del Todopoderoso están dentro de mí. Mi espíritu bebe su veneno. Los terrores de Dios se han puesto en marcha contra mí.

5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

¿El burro salvaje rebuzna cuando tiene hierba? ¿O el buey baja sobre su forraje?

6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

¿Puede comerse sin sal lo que no tiene sabor? ¿O hay algún sabor en la clara del huevo?

7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

Mi alma se niega a tocarlos. Para mí son como una comida repugnante.

8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

“Oh, que pueda tener mi petición, que Dios me conceda lo que anhelo,

9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

incluso que le gustaría a Dios aplastarme; ¡que soltara la mano y me cortara!

10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Que siga siendo mi consuelo, sí, déjame exultar en el dolor que no perdona, que no he negado las palabras del Santo.

11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

¿Cuál es mi fuerza, para que espere? ¿Cuál es mi fin, que debo ser paciente?

12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

¿Es mi fuerza la de las piedras? ¿O mi carne es de bronce?

13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

¿No es que no tengo ayuda en mí, que la sabiduría se aleja de mí?

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

“Al que está a punto de desfallecer, se le debe mostrar la bondad de su amigo; incluso a quien abandona el temor del Todopoderoso.

15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Mis hermanos han actuado con engaño como un arroyo, como el cauce de los arroyos que pasan;

16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;

que son negros a causa del hielo, en la que se esconde la nieve.

17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

En la estación seca, desaparecen. Cuando hace calor, se consumen fuera de su lugar.

18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.

Las caravanas que viajan junto a ellos se alejan. Suben a los desechos y perecen.

19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Las caravanas de Tema miraban. Las compañías de Saba les esperaban.

20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Estaban angustiados porque estaban confiados. Llegaron allí y se confundieron.

21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Por ahora no eres nada. Ves un terror y tienes miedo.

22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

¿Acaso he dicho alguna vez: “Dame”? o, “¿Ofrece un regalo para mí de tu sustancia?

23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

o “Líbrame de la mano del adversario”. o: “Redímeme de la mano de los opresores”.

24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

“Enséñame y callaré. Haz que entienda mi error.

25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

¡Qué fuertes son las palabras de rectitud! Pero tu reprimenda, ¿qué reprende?

26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

¿Pretendes reprobar las palabras, ya que los discursos de quien está desesperado son como el viento?

27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!

Sí, incluso echarías suertes por los huérfanos, y hacer mercancía de su amigo.

28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Ahora, pues, complácete en mirarme, porque seguramente no te mentiré en la cara.

29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Por favor, vuelva. Que no haya injusticia. Sí, regresa de nuevo. Mi causa es justa.

30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

¿Hay injusticia en mi lengua? ¿Mi gusto no puede discernir las travesuras?