< Jób 6 >
1 Jób pedig felele, és monda:
ヨブ應へて曰く
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
願はくは我憤恨の善く權られ 我懊惱の之とむかひて天秤に懸られんことを
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
然すれば是は海の沙よりも重からん 斯ればこそ我言躁妄なりけれ
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
それ全能者の箭わが身にいりわが魂神その毒を飮り 神の畏怖我を襲ひ攻む
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
野驢馬あに靑草あるに鳴んや 牛あに食物あるに吽らんや
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
淡き物あに鹽なくして食はれんや 蛋の白あに味あらんや
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
わが心の觸ることを嫌ふ物是は我が厭ふ所の食物のごとし
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
願はくは我求むる所を得んことを願はくは神わが希ふ所の物を我に賜はらんことを
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
願はくは神われを滅ぼすを善とし 御手を伸て我を絶たまはんことを
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
然るとも我は尚みづから慰むる所あり 烈しき苦痛の中にありて喜ばん 是は我聖者の言に悖りしことなければなり
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
我何の氣力ありてか尚俟ん 我の終いかなれば我なほ耐へ忍ばんや
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
わが氣力あに石の氣力のごとくならんや 我肉あに銅のごとくならんや
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
わが助われの中に無にあらずや 救拯我より逐はなされしにあらずや
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
憂患にしづむ者はその友これを憐れむべし 然らずば全能者を畏るることを廢ん
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
わが兄弟はわが望を充さざること溪川のごとく 溪川の流のごとくに過さる
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
是は氷のために黑くなり 雪その中に藏るれども
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
温暖になる時は消ゆき熱くなるに及てはその處に絶はつ
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
隊旅客身をめぐらして去り空曠處にいたりて亡ぶ
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
テマの隊旅客これを望みシバの旅客これを慕ふ
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
彼等これを望みしによりて愧恥を取り 彼處に至りてその面を赧くす
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
かく汝等も今は虚しき者なり 汝らは怖ろしき事を見れば則ち懼る
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
我あに汝等我に予へよと言しこと有んや 汝らの所有物の中より物を取て我ために饋れと言しこと有んや
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
また敵人の手より我を救ひ出せと言しことあらんや 虐ぐる者の手より我を贖へと言しことあらんや
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
我を敎へよ 然らば我默せん 請ふ我の過てる所を知せよ
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
正しき言は如何に力あるものぞ 然ながら汝らの規諫る所は何の規諫とならんや
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
汝らは言を規正んと想ふや 望の絶たる者の語る所は風のごときなり
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
汝らは孤子のために籤を掣き 汝らの友をも商貨にするならん
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
今ねがはくは我に向へ 我は汝らの面の前に僞はらず
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
請ふ再びせよ 不義あらしむる勿れ 請ふ再びせよ 此事においては我正義し
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
我舌に不義あらんや 我口惡き物を辨へざらんや