Jób 3
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
斯て後ヨブ口を啓きて自己の日を詛へり
2 És szóla Jób, és monda:
ヨブすなはち言詞を出して云く
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
我が生れし日亡びうせよ 男子胎にやどれりと言し夜も亦然あれ
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
その日は暗くなれ 神上よりこれを顧みたまはざれ 光これを照す勿れ
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
暗闇および死蔭これを取もどせ 雲これが上をおほえ 日を暗くする者これを懼しめよ
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
その夜は黑暗の執ふる所となれ 年の日の中に加はらざれ 月の數に入ざれ
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
その夜は孕むこと有ざれ 歡喜の聲その中に興らざれ
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
日を詛ふ者レビヤタンを激發すに巧なる者これを詛へ
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
その夜の晨星は暗かれ その夜には光明を望むも得ざらしめ 又東雲の眼蓋を見ざらしめよ
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
是は我母の胎の戸を闔ずまた我目に憂を見ること無らしめざりしによる
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
何とて我は胎より死て出ざりしや 何とて胎より出し時に氣息たえざりしや
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
如何なれば膝ありてわれを接しや 如何なれば乳房ありてわれを養ひしや
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
否らずば今は我偃て安んじかつ眠らん 然ばこの身やすらひをり
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
かの荒墟を自己のために築きたりし世の君等臣等と偕にあり
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
かの黄金を有ち白銀を家に充したりし牧伯等と偕にあらん
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
又人しれず墮る胎兒のごとくにして世に出ず また光を見ざる赤子のごとくならん
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
彼處にては惡き者 虐遇を息め倦憊たる者安息を得
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
彼處にては俘囚人みな共に安然に居りて驅使者の聲を聞ず
19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
小き者も大なる者も同じく彼處にあり僕も主の手を離る
20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
如何なれば艱難にをる者に光を賜ひ 心苦しむ者に生命をたまひしや
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
斯る者は死を望むなれどもきたらず これをもとむるは藏れたる寳を掘るよりも甚だし
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
もし墳墓を尋ねて獲ば大に喜こび樂しむなり
23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
その道かくれ神に取籠られをる人に如何なれば光明を賜ふや
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
わが歎息はわが食物に代り我呻吟は水の流れそそぐに似たり
25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
我が戰慄き懼れし者我に臨み我が怖懼れたる者この身に及べり
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
我は安然ならず穩ならず安息を得ず唯艱難のみきたる
