Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Respondió Elifaz el temanita y dijo:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si alguien tratará de hablarte una palabra, ¿será molestia para ti? pero ¿quién es capaz de evitar decir lo que está en su mente?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
En verdad, has ayudado a los demás y has fortalecido las manos débiles;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
El que estaba cerca de caer ha sido animado por tus palabras, y has dado fuerza al que está por caer.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Pero ahora ha venido sobre ti y es un cansancio para ti; Te conmueve y tu mente está turbada.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
¿No es tu temor de Dios tu apoyo y tu forma de vida recta tu esperanza?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
¿Alguna vez has visto la destrucción llegar a un hombre recto? ¿O cuándo fueron destruidos los temerosos de Dios?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Lo que he visto es que aquellos que han sembrado los problemas, y el mal plantado, obtienen lo mismo para sí mismos.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Por el aliento de Dios la destrucción los toma, y por el viento de su ira son destruidos.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Aunque el ruido del león y el sonido de su voz pueden ser ruidosos, los dientes de los leones jóvenes son quebrantados.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
El viejo león llega a su fin por necesidad de comida, y los cachorros de la leona van deambulando en todas direcciones.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Una palabra me fue dada en secreto, y el sonido de ella llegó a mis oídos,
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Tuve una pesadilla cuando el sueño profundo llega a los hombres,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
El temor se apoderó de mí, y mis huesos estaban llenos de problemas;
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Y una respiración se movía sobre mi cara; el cabello de mi carne se endureció.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Algo estaba presente ante mí, pero no pude verlo claramente; había una forma ante mis ojos: una voz tranquila llegó a mis oídos, diciendo:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
¿Puede el hombre ser recto ante Dios? ¿O un hombre sea limpio ante su Hacedor?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
En verdad, no pone fe en sus siervos celestiales, y ve error en sus ángeles;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
¡Cuánto más los que viven en casas de barro, cuyas bases están en el polvo! Serán destruidos por la polilla;
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Entre la mañana y la tarde están completamente destruidos; Llegan a su fin para siempre, y nadie toma nota.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Si se les tira la cuerda de la tienda, ¿acaso no llegan a su fin y sin sabiduría?
