Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite answered, and sayde,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If we assay to commune with thee, wilt thou be grieued? but who can withholde himselfe from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, thou hast taught many, and hast strengthened the wearie hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Thy wordes haue confirmed him that was falling, and thou hast strengthened the weake knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now it is come vpon thee, and thou art grieued: it toucheth thee, and thou art troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not this thy feare, thy confidence, thy pacience, and the vprightnesse of thy wayes?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Remember, I pray thee: who euer perished, being an innocent? or where were the vpright destroyed?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
As I haue seene, they that plow iniquitie, and sowe wickednesse, reape the same.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
With the blast of God they perish, and with the breath of his nostrels are they cosumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the Lion, and the voyce of the Lionesse, and the teeth of the Lions whelpes are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The Lyon perisheth for lacke of pray, and the Lyons whelpes are scattered abroade.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
But a thing was brought to me secretly, and mine eare hath receiued a litle thereof.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In the thoughtes of ye visions of the night, when sleepe falleth on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Feare came vpon me, and dread which made all my bones to tremble.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And the wind passed before me, and made the heares of my flesh to stande vp.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Then stoode one, and I knewe not his face: an image was before mine eyes, and in silence heard I a voyce, saying,
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Shall man be more iust then God? or shall a man be more pure then his maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Beholde, he founde no stedfastnesse in his Seruants, and laid follie vpon his Angels.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Howe much more in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which shalbe destroyed before the moth?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
They be destroyed from the morning vnto the euening: they perish for euer, without regarde.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Doeth not their dignitie goe away with them? do they not die, and that without wisdom?
