Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
¿Sabes tú cuándo paren las cabras monteses? ¿Asististe al parto de las venadas?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
¿Puedes contar los meses de su preñez y saber el tiempo cuando paren?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Se encorvan, expulsan sus crías, se libran de sus dolores de parto.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Sus crías crecen, se fortalecen, salen a campo abierto y no vuelven.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
¿Quién dio al asno montés su libertad? ¿Quién soltó las ataduras del rebuznante,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
a cual di el desierto como hogar y tierra salitrosa como vivienda?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Se burla del bullicio de la ciudad y no obedece los gritos del arriero,
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
explora las montañas en busca de su pasto y rastrea toda cosa verde.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
¿Consentirá el búfalo en ser tu esclavo o pasará la noche en tu establo?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
¿Atarás al búfalo al arado con cuerdas? ¿Rastrillará los valles tras ti?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
¿Confiarás en él porque es robusto y dejarás tu labor a su cuidado?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
¿Confiarás en él para que te traiga tu cosecha y reúna el grano en tu era?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Las alas del avestruz se agitan alegres, ¿pero son las alas y el plumaje del amor?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Abandona sus huevos en la tierra, en el polvo los calienta
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
y se olvida que un pie puede aplastarlos o una bestia salvaje pisotearlos.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Es cruel con sus polluelos como si no fueran suyos. No le importa que se pierda su fatiga,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
porque ʼEloah lo privó de sabiduría y no lo dotó de entendimiento.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Pero cuando se yergue en alto, se burla del caballo y su jinete.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
¿Diste al caballo su fuerza? ¿Cubriste tú su cuello con una melena?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
¿Lo harás brincar como langosta? Su majestuoso resoplido es terrible,
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
escarba en el valle, se regocija en su fuerza, sale a encontrarse con las armas,
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
se ríe del miedo y no se espanta ni retrocede ante la espada.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
La flecha resuena contra él. Fulguran lanzas y arma arrojadiza,
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
con ímpetu y furor devora la distancia, sin que le importe el sonido de la trompeta.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Parece que dice entre clarines: ¡Ea! Olfatea desde lejos la batalla, el grito de los comandantes y el grito de guerra.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
¿Vuela el halcón y extiende sus alas hacia el sur por tu sabiduría?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
¿Por tu mandato se remonta el águila y pone su nido en la altura?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Vive y tiene su habitación en la roca, en la cumbre del peñasco, en lugar inaccesible.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Desde allí acecha la presa. Sus ojos la divisan desde muy lejos.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Sus polluelos chupan la sangre. Donde hay carroña, allí está ella.
